Ugye nem baj, hogy én nem örülök, ha idén sem marad el a tél? Nem volt ez mindig így, igaz, az már elég régen volt, amikor még szerettem a telet. Az olyan napokat, amikor reggelre nagy hó esett és én élvezettel mentem ki a friss fehér hidegbe, lapátoltam, miközben a nagy csendben hallatszott a szomszéd utcákból innen is, onnan is, amint pár környékbeli ugyanezt műveli. Nem volt gond, ha nagy hóban kellett haladni és az sem, ha éppen csúszott az út, a jégen elcsúszkáltam két buszmegállónyit is, amikor a félig árokba fordult busz képtelen volt elvinni hazáig.
Ma már nem szeretem a telet, mert engem már nem gyönyörködtet, csak korlátoz. Az élvezettel taposni való hó a városban semeddig se tart, rövid idő alatt jegesedő, undok tömeg lesz belőle. Ha esetleg napközben a napsütéstől olvadásnak indul, a délutáni sötétedésben újra lefagy a maradék - mert eltakarítatlan maradék mindig mindenütt van és ez napról napra rosszabb lesz, csak akkor tűnik el, amikor már igazán felmelegszik az idő.
Szóval, ma már csak nézni szeretem a szép, vastag, vakítóan fehér havat filmen, képen, vagy az ablakból. Aztán ha kigyönyörködtem magam, akkor várom a tavaszt. Ott jobbra fent látszik is, hogy a meteorológiai tavasz kezdetéig 52 nap van hátra, az már két hónap sincs. Hogy azalatt lesz-e igazi tél, vagy amolyan nekem való enyhe, száraz idő, azt majd meglátjuk. És bocs', de én a tavasznak drukkolok.
1 megjegyzés:
Nekem sem hiányzik a tél. Az anyu nagyon nem szerette a telet meg a hideget. Ha mondták neki, hogy milyen szép, amikor minden fehér stb., akkor azt felelte, hogy igen, valóban nagyon szép - de képeslapon. :-)
Megjegyzés küldése