Nem tudom szó szerint pontosan idézni, de egy beszélgetős műsor egyik résztvevője lényegében ezt mondta: ADHD-ra szoktat az a sokféle szemét, amit gyors egymásutánban "fogyasztunk", egy film megnézése során már óriási erőfeszítést kíván az, hogy másfél óráig egyetlen dologra koncentráljunk. Igaza lehet, időnként magamon is érzem ugyanezt, és ha én ennyi évesen hasonlót érzek, akkor mennyire így lehet a nálam évtizedekkel fiatalabbaknál. Bár az talán túlzás, hogy ADHD-ra szoktat, mert a figyelemhiányos/hiperaktivitás zavar kicsit más.
Egy felmérés eredménye pedig az lett, hogy a húsz év körüli fiatalok csak 10 percig tudnak egyazon dologra koncentrálni, a tizenévesek pedig mindössze 5 percig! Hát... tetszettek vóna nem feltalálni a netet, az androidot, meg a többit. De így, hogy már nagyon is fel van találva, elromlunk tőle. Ez van.
2 megjegyzés:
Ági, ezen én is elgondolkodtam már : nem okoz-e végleges elváltozásokat bennünk (agyunkban főleg) ez a nagyfene modernség? Esetleg nem csak nekünk okoz-e problémát, a régi generációnak, aki másban nőtt fel?... Nem nagyon hiszem, hogy visszaforgathatnánk a "haladás" kerekét!... Elvégre minden efféle "forradalomba" bele kellett törődni (pl. a könyvnyomtatás, vagy még előbb a hangtalanul olvasás...)
Biztosan nem tesz jót nekünk sem, de a gyerekeknek/fiataloknak szerintem sokkal többet árt.
Megjegyzés küldése