Nézem a friss fotót, ahogy a soproni Ibolya-tó vizén ott úszik egy hattyú. Valaki lekapta és betette, hogy mások is lássák. Jártam arra évekkel ezelőtt, szép hely, én is kattintottam pár képet, sőt tervem volt, hogy egy-egy fotót majd használok rajztémaként. Így mélázok kicsit, a látvány szép, nosztalgia fog el.
És jön a megdöbbenés: egy-két odaillő hozzászólást követően egyszercsak beír valaki valami teljesen mást, közélet, politika témában egy érthetetlen mocskolódást. Egy tájfotóhoz, egy (gondolhatnánk, hogy) végképp támadhatatlan látványhoz! Meg is kérdi egy olvasó, hogy ez most hogy jön ide, de már mindegy, szét van rombolva az egész, megy tovább az adok-kapok, már régen nem a víz, a hattyú, a fák a lényeg, hanem a vagdalkozás. Azért nagy tehetség kell így szétrombolni mindent, bármit egy ízetlen hangulatkeltéssel. Miért, kérdem én, miért???
Két tíz évvel ezelőtti fotóm az Ibolya-tóról vadkacsákkal és fűzfákkal:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése