Már többször is írtam itt régi könyvélményeimről és arról, hogy legutóbb be is szereztem három ilyen könyvet. Ezekből mutatom most azokat a képeket, amelyekre a legélénkebben emlékszem, hiába múlt el azóta annyi évtized.
A Titkok és talányokból az éppen süllyedő Atlantisz és a lochnessi szörnyről készült fotó képe maradt meg az emlékezetemben nagyon, a mindenféle titkos nyelvről írt cikkből pedig a bélyegnyelv ábrája. Persze hogy a bélyegnyelv, legyezőnyelv, virágnyelv lényegét akkoriban 10-11 évesen mennyire fogtam fel, nem tudom, csak az ábrákra emlékszem nagyon.
A három új szerzeményemből a második a gimnáziumok első osztálya számára írt Az ipari rajz elemei című tankönyv, amit sajnos, csak egy évig használtunk, az én nagy bánatomra. 😊 Egyébként most láttam, hogy a politechnika oktatásához készült a tankönyv, de mi persze rajzórának tekintettük (annál is inkább, mivel nálunk a politechnika egészen más volt).
Redisztollal és fekete tussal rajzoltunk, az első ábra a dőlt szabványírás (olyan, mint a biciklizés, nem lehet elfelejteni), a másik meg a kedvenc lépcsős kockám. Mindig szabadkézi rajz volt, nem használhattunk vonalzót, talán azért, hogy jobban "érezzük" a perspektívát, és mivel át is kellett látnunk a mértani idomon, térlátást is fejlesztett.
A harmadik zsákmányom a negyedikes Művészettörténet tankönyvünk, a tantárgyat ugyanaz a festőművész tanárunk tanította, aki elsőben az ipari rajzot. Komoly tankönyv volt, most átlapozva azt hiszem, bármilyen korosztály haszonnal forgathatta volna és forgathatja akár még mostanában is.
Engem már akkor is nagyon érdekelt az építészet, az alaprajzoknak nagy rajongója voltam (és vagyok), azokon tudtam tanulmányozni az épületek szerkezetét, és ahogyan ez az évszázadok folyamán alakult az egymást követő korszakokban.
Aztán az egyiptomi szobrok, az etruszk házaspár szarkofágja, na és a haldokló gallus – nem gall, gallus! – szobra, ezek mind felejthetetlenek. Ekkora ereje van az illusztrációknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése