Májusok

De legalább  süt a nap... így álltam hozzá reggel a mai naphoz, már ez is öröm az eddigiekhez képest. Pedig május van, de mindennek kinéz, csak májusnak nem.  Valamikor régen Szegeden minden május elején fürdőruhában fetrengtünk a kolesz tetőteraszán  tanulást mímelve, lévén, hogy nyakunkon voltak a zéhák. És a nyolcvanas években ilyenkor május közepén-végén minden évben már barnára sülve grasszáltam Sopron utcáin, mert ha éppen nem grasszáltam, akkor a teraszon süttettem magam a nappal.  Nem tudtunk még semmit az ózonlyukról, és még az időjárásjelentés sem tartalmazott UV-indexet, úgyhogy bátran süttettük magunkat. Szóval, az én emlékezetem szerint májusban  általában nyár volt, valódi nyár.

Egyetlen májusra emlékszem, amikor a kéthetes soproni nyaralást a szállásadó néni három számmal nagyobb sötétkék ballonkabátjában vészeltem át, mert eszembe se jutott magammal vinni valami melegebb holmit a szokásos, nagyon nyári cuccokon kívül. Nem tudom, ez melyik évben volt, amikor a megszokottól eltérően hideg, esős időt fogtunk ki szinte végig, de ez volt a kivétel. Mert májusban nyár szokott lenni, ez jár(na) nekünk. 😊