A tegnapi témára visszatérve: valamelyik családfakutatásra alkalmas oldalon egy ideje megvan a lehetőség, hogy a családfánk adatai közé feltöltött fényképek bármelyikét meg tudjuk mozdítani a programmal. Amikor ezt az újdonságot bevezették, kíváncsiságból kipróbáltam. Egyszer és soha többé. Szerencsére a bácskai nagymamám képével próbáltam ki, akivel nem sokszor találkoztam életemben, mivel távol élt tőlünk és még gyerekkoromban meg is halt. Ahogy a fotón felémfordult és elmosolyodott, kirázott a hideg, nagyon rossz élmény volt.
Pedig a hozzátartozóim fotóit mindig szívesen nézem, a legközelebbi szeretteimét is, ez nem okoz semmiféle rossz érzést. Sőt, egy időben megpróbáltam egy-egy fotó alapján lerajzolni őket. Érdekes, hogy a két nagyapámról a rajz még csak-csak tűrhetően sikerült, de a szüleim esetében többszöri próbálkozás után végül feladtam, mert minden változat rossz lett. Valami mindegyikből hiányzott, inkább lemondtam róla. Az okokat egy pszichológus talán meg tudná fejteni, én nem találtam magyarázatot rá - illetve halvány feltételezésem, hogy akik érzelmileg legközelebb álltak és állnak hozzám, őket a legnehezebb részletekbe menően szemlélnem és minden jellegzetességet jól visszaadnom a ceruzával. Talán ezért van az, hogy nem is sikerül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése