Amíg a régi lakóhelyemen, ama kies mezővárosban laktam, némely téli hónapokban módszeresen végignéztem bizonyos sorozatokat. Eljött a december, esetleg a január, amikor (akkoriban még...) legtöbbször leesett a hó, és mértékétől függően elzárt engem a külvilágtól. A mi környékünkön a hókotró ritka látvány volt, mondhatni, sose járt arra, tehát ha az a néhány autó letaposta az úttest havát, valamint a gyalogosok letaposták a járdák havát, az ettől kezdve már csak jegesedett, mivel akkoriban elég kemény telek voltak. Ebben a helyzetben én, ha tehettem, nem mozdultam ki annál jobban, mint hogy a saját udvaromon és a ház előtti járdán elkotorjam/leszórjam/feltörjem a havat/jeget, amire éppen szükség volt.
Tehát amikor már beállt a tél, a hamar sötétedő délutánokon sorozatokat néztem. Volt, hogy a Szívek szállodáját (alias Gilmore girls), máskor pedig a Váratlan utazást (Road to Avonlea), erre a kettőre emlékszem mint téli délutánok időtöltésére. Olyankor végig is futtattam azt, amit már elkezdtem, általában naponta egyet, legfeljebb kettőt néztem meg, egy-egy sorozat hetekig kitartott. Volt annak valami sajátos hangulata, amikor beindítottam a lejátszót és felhangzott a főcímzene. Olyannyira sajátos, hogy még tizenvalahány évvel később is előfordul, hogy amikor valamelyik csatornán éppen felhangzik ugyanaz a zene, eszembe jutnak a téli délutánok ott a nem is olyan messzi múltban. Ma már nem nézem egyiket sem, pedig játsszák időnként, például most. De nem nézem. Mindjárt elkapcsolom, tényleg.
2 megjegyzés:
De jó írtad le a bejegyzésed elején a tél látványát, és a kis megélhető esményeit.
Sorozatok? Van, amit most is nézek, de soha nem a régen már egyszer látottakat. Az okát nem kerestem még.
A zenéjük meghallása valóban beindítja az emlékezést. Tapasztaltam én is.
Mind a kettő nagy kedvence volt a gyerekeimnek...Meg , hmm, én is ott felejtettem magam a képernyő előtt, ugye. (Csak a családfő csóválta a fejét az efféle sorozatoknál 😉)Mivel nem mindig követhettem annó a sorozatot, ha elémkerül, belelesek most is. Az unokáim is nézték néha, a Váratlant régebben, most ha itt vannak a nagyobbak, a focimeccsek után a Bűbájos boszorkák vagy a Kincsvadászok a kedvenc. Nagyapjuk tűri a boszikat, hát ilyen a nagyszülőség 😂
rhumel
Megjegyzés küldése