Mindenki próbálkozik. Az egyik kitűzi minden hétnek ugyanazt a napját, amikor röviden felsorolja, milyen hatások érték az elmúlt héten, a másik elhatározza, hogy minden posztjába betesz egy képet, a harmadik évek óta igyekszik naponta írni valamiről, bármiről. Némelyek meg belevágnak egy kihívásba és vállalják, hogy az év egyik hónapjának minden egyes napján posztolnak valamiről.
Feszegetjük, kalapálgatjuk a műfajt, a blogműfajt. Mert én ugyan nem akartam hinni a vészmadaraknak, akik már pár évvel ezelőtt megpendítették, hogy a blog mint műfaj kezd elhalni, de azóta már én is kezdek tartani tőle, hogy előbb-utóbb igazuk lesz. Annak idején a blogvembert sem véletlenül találták ki, hanem az volt a cél, hogy a blogírók rászorítsák magukat az írásra, ösztönözzék a kihívással egymást és önmagukat, mert már akkor is látszott a... nem is tudom, micsoda, talán az elkedvetlenedés? És valljuk be, megette a fene, ha feladatnak, kötelességnek kell éreznünk, amit valamikor régen teljesen önként, örömmel vállaltunk, pedig akkor még fogalmunk sem volt, mi lesz belőle.
Aztán ez lett, kihívással igyekszünk magunkat lökdösni az írásra, majd meglátjuk, mi lesz belőle. A november menni fog, hogy utána kitart-e a lendület, majd kiderül. Bár ami engem illet, nekem tavaly nagyon bevált, egy darabig még decemberben se tudtam abbahagyni. Hátha most is...
5 megjegyzés:
Hányszor próbáltam én is vizsgálgatni a műfajt! Azt hiszem, időnként rá kell tenni a mérlegre, mert változik, ahogy mi is... Tény, hogy egyre inkább az "érettebb" nemzedékre marad - csak remélni lehet, hogy nem hal ki velünk együtt... Az újabb Tik tok, de már a megelőző Snapchat, sőt már az Instagram is (stb, stb... mire leírom, már újabb születik!) egyre kevesebb szóval élnek, a képek gyors szuggesztív hatása kevésbé fárasztó, mint egy akár kisebb szöveg kisilabizálása, hát még megírása... Fő a gyorsaság, ne időzzünk a felesleges, fárasztó gondolkodással!
De ha még írni hagynak, én nem mondok le róla, sem az olvasásról, mert úgy kell, mint a mindennapi falat kenyér!...
Csinálom, míg jönnek a gondolatok. Addig, míg élvezem a kötelesség érzése nélkül. Remélem, akkor is lesz, aki még folytatja a blogírást, mert olvasni is szeretem a blogokat és nézegetni a képeket.
Épp elgondoltam, hogy 21 éve írok blogot, ennyi idő alatt minden változott, a világ, a körülményeim, és én magam is, hát persze hogy másképp és másról írok, másképp nézem a műfajt, szóval, minden más lett.
És rengeteg blog el is tűnt már, kezdetben sokkal több blogot olvastam, mint most, de azért még találok olvasnivalót.
Kedvem szerint és azért írok, hogy megmaradjon bennem mélyebben és másnak is örömöt szerezzek. Nem függ novembertől - bár ez az enyém hónap. Néhány blog, melyeket kedveltem a kezdetekkor eltűnt, sajnálom.
Megjegyzés küldése