2026. január 8., csütörtök

Közérdekű bosszankodás

Javaslatom társadalmi célú hirdetésre, óriásplakátra, bámire, a lényeg, hogy minél többen lássák: csak a második személyű személyes névmást írjuk nagybetűvel, és azt is csak levélben, a megszólításban, esetleg a levél szövegében is, ha hangsúlyozni akarjuk a címzett iránti tiszteletünket. De a többi személyes névmás mindig kisbetűvel írandó, az meg a legorbitálisabb túlkapás (hogy más szóval ne illessem...), ha valaki saját magára értve nagybetűvel írja. És ne higgye senki, hogy ez nem fordul elő, mert nap mint nap láthatjuk, amint nagyon sokan, nagyon gyakran teljes nyugalommal leírják: "Én". Miért??? Hogy jut eszébe???

Valamint javasolok egy FB-használóknak szóló, nagyon közérdekű hirdetményt: ha egy hozzászólásban valamit elírtál, másképp írnád, hozzátennél valamit, tehát bármit változtatni akarsz rajta/benne,  lehet ám javítani! Jobbra tőle látsz három pici pontocskát, kattintasz, és ott a választék: módosítás, törlés. Kiegészítheted, kijavíthatod, újraírhatod, akármi, és akkor nem kell  egy újabb kommentben kínosan magyarázkodnod, hogy mit miért és miért nem úgy, stb. Sőt, törölheted is, ha meggondoltad magad.


10 megjegyzés:

Éva írta...

Tudom, hogy mindenkienk írod a bejegyzésed, mert ott a cím: "Közérdekű bosszankodás".
Ha Facebookon tévedek, kiegészítek mindig használom azt a három pontocskát. Mivel egyre kevesebbet írok ott, egyre kevesebbet is fogok javítani.
A bosszankodást pedig hagyd meg azoknak, akiket illet! Légy szíves!:)
Nem érdemes, én már kezdek leszokni róla.
Nem oktatásnak szánom a soraimat, csak kijött belőlem, és elkezdtem ütögetni a billentyűzet betűit.
Minden jót kívánok szeretettel!

Ági írta...

Értem, Éva, és nem is veszem kioktatásnak. De tudod, csak azt bosszanthatja az ilyesmi, aki észreveszi a hibát. Akik elkövetik, nem veszik észre, hiszen ha tudnák, hogyan kell, akkor ugye nem követnék el. Szóval, a bosszankodás az én reszortom, meg a többieké, akiknek szintén bosszantó az ilyesmi.

Tamko írta...

Én egyetlen személyes névmást sem írok nagybetűvel (kivéve munkahelyen, mert ott kötelező sajnos, folyó szövegben is, nagyon utálom). Szeretem azt gondolni magamról, hogy máshogy adom meg a tiszteletet :)))

Én is szoktam látni olyasmiket, hogy „A magyar helyesírás önfegyelemre tanít Bennünket.” :)))

Éva írta...

Értelek, csak ha nem vigyázunk mi magunkra, akkor a hibázók sem fognak ránk!
Szólj, mert úgy tanulnak azok, akiknek tanulniuk kell, de ne bosszankodj, mert árt. Ha meg tudod tenni tanítsd őket nyugalommal. Sokat tanultam ezt a pedagógus pályámon, hogy ne menjek bele tönkre, és hosszú volt rá az út is.
Egyébként, a te nyugalmad bosszanthatja a hibázókat leginkább, ha egyáltalán észreveszik.
Tudom, ez így leírva szépen hangzik, és van akinek meg sem valósítható, de én már tanulgatom magamért!
Saját magamért!
Már megint nem kioktató akartam lenni, de nem tudok másképp írni, hogy ne is tűnjek annak.
Végül, újra leírom azt a szót, hogy "szeretettel". Éva

andalgo írta...

Elképesztően hibásan írnak sokan. A leggyakoribb hiba, amin mindig elkezd a Ideges Tanítónéni hajakat tépni a fejemben (szép hasonlat, megtartom), az az igekötők össze-visszaírása. A megtudom mondani, meg a felkell kelni és társai. :)

Ági írta...

Ajjaj, mert nem tanulta meg a szabályt, hogy ha az igekötő és az ige között áll egy szó, stb.... De a számomra teljesen érthetetlen jelenség az, amikor NEM MERI egybeírni: el mentem, fel keltem, meg vettem. Ezt miért? Talán úgy gondolja, hogy inkább különírom, abból nem lehet baj. :(((

Ági írta...

🫤

Rozsa T. (alias flora) írta...

Ha arra gondolok, hogy általános iskolás koromban (az özönvíz előtt...) helyesírási versenyt is nyertem... De pár éve az új magyar helyesírási szabályok egy része teljesen elbizonytalanít... (pl. mit írjunk egybe, külön, esetleg kötőjellel, mi számít igekötőnek, mi nem...)

Ági írta...

Én akkor szoktam a helyesírási szabályokba vetett reményeimet elveszteni, amikor a helyesiras.mta.hu oldalon rákeresek valamire (főleg egybe- vagy különírásra szoktam) és ilyeneket olvasok: általában egybeírjuk, általában különírjuk, általában úgy használjuk. Most akkor van szabály, vagy nincs szabály? Mert ha valamit szabályzatnak nevezünk, az adjon kötelezően alkalmazandó szabályokat és ne ilyen lagymatag, megengedő indoklást.

Rozsa T. (alias flora) írta...

Engem is pontosan ez zavar legjobban!