....
"Ó teleim, gyermeteg telek!
mily bolondul elfeledtelek.
Úgy megfakultatok, mint a gyöngy ha
nem ringatja eleven meleg.
Némelyik már, mint egy szertehullt
láncnak szeme, halkan elgurult...
Pedig amint fogy-fogy a jövendő,
egyre-egyre drágább lesz a mult."
(Babits Mihály: Emlékezés gyermeteg telekre)
5 megjegyzés:
Ági, ez nagyon jó!
A költészet csodákra képes, elmondja formába öntve a nehezen elmondhatót. Persze, ehhez egy ilyen költő is kell!
Az a két utolsó sor!.. A lényeg.
Pontosan, amiatt tettem be.
Túl sok is néha az a múlt..(Hajlamos vagyok belefeledkezni).Főleg ha már 30-40 évesen ránk marad emlékeivel. Mi előrejöttünk kicsit a jelenbe, hogy kicsit erősebb legyen a caroe dirm érzés, meg unokáinknak majdan ez lesz a múltjuk emléke. Ilyenek ezek az igeidők. 🤔
Carpe diem , pardon, mindent átír a telefon(közben unokázok🤭)
Megjegyzés küldése