"a szögesdróttal beszegett, vad tölgykerités, barakk oly lebegő, felszívja az este" - minden éjjel ez jut eszedbe, amikor a nyitott ajtókon kiáramló horkolás, szuszogás, álomban-felsírás neszeit hallgatod. Nincs szögesdrót, nincs tölgykerítés, se barakk, mégis valahogy barakkban, rabként elzárva létezel, persze, saját érdeked, ezt az eszeddel tudod, de ha lehetne - és ha képes lennél rá - legszívesebben azonnal kimennél az ajtón, felszállnál a buszra és meg se állnál hazáig. A "búvó otthoni táj", pontosan odáig.
9 megjegyzés:
Ági, nagyon együttérzek, én csak pár napot voltam egy hat ágyas kórteremben 2003-ban, de alig vártam, hogy ne kelljen a magam horkolásán kívül a másét is elviselnem. A többi kellemetlenségről nem is szólva. Valahogy mégis ki kell bírnod, minden nappal közelebb leszel az óhajtott otthonod kényelméhez. Szorítok, hogy elviselhetően érjen véget mihamarabb a bentléted.
Éva, nem zavarnak engem ezek a zajok, csak a hangulatot próbáltam érzékeltetni.
Kedves Ági, szívből kívánom neked hogy mielőbb meggyógyulj! Erős vagy, vigyázz magadra!!!
Köszönöm, Ági!
Mielőbbi gyógyulást kívánok ismeretlenül, de sok szeretettel: Margó
Köszönöm, Margó!
Még mindig ott? Miért hittem, hogy már otthon vagy. Gyógyulj, és tedd ezt, minél előbb.
Nagyon jól használtad fel Radnóti csodás tehetségét, hogy érzékeltesd a sajátodat.
Éva, még legalább másfél hét itt a rehabon. De majd az otthoni körülmények közt kell megtaulnom élni, úgyhpgy nagyon várom már, hogy hazamrhessek.
Még mindig sok idő. Majd biztosan tájékoztatsz, ha hazamehetsz. Várom!
Megjegyzés küldése