Azt meséli L. A., hogy miután két és fél hónapot töltött a Bükkmogyorósd melletti Uszó tanyán teljes magányban, elvonultságban, meditációban, azóta az a legnagyobb változás az életében, hogy tud csöndben maradni. Bármennyit képes persze beszélni most is, de nem kötelező mindig beszélnie, nagyon jól elvan csendben.
Hát nem tudom, ez tényleg csak annak lehet nagy dolog, aki természeténél fogva nem tud hallgatni. Ami engem illet, nekem ehhez nem kell Bükkmogyorósdra mennem. :)
1 megjegyzés:
Ez az igazság: aki szeret beszélni, sőt, önmagát hallgatni akkor is, ha másokhoz intézi a szavakat, annak nagy újdonság, sőt lecke az ilyesmi: az önmagával való találkozásé...
Megjegyzés küldése