2013. július 23., kedd

Beesvén a fizikoterápiás váróba, csak annyi időm volt, hogy elhelyezkedjem a széken, máris megszólított az asszony, aki mellettem ült: "Bocsánat, hadd kérdezzem meg... kell cukrot tenni a sárgabarackhoz, ha lekvárt akarok főzni?" Majd röviden vázolta, hogy tíz kiló remek, édes barackot vett, de ide kellett jönnie, így csak kimagozta, lehéjazta és otthagyta, most pedig aggódik, nem esik-e baja ezalatt. Meg ugye azt se tudja, tegyen-e bele cukrot.
Hogy mit láthatott bennem, ami arra indította, hogy feltegye a kérdést, nem tudom. Igaz, addig csak egy botos bácsi ült a váróban rajta kívül - aki mellesleg szinte azonnal kimenekült, amint tárgyalni kezdtük a baracklekvár rejtelmeit - úgyhogy a hölgy valószínűleg örült, hogy végre valakivel megoszthatja az őt kínzó gondolatokat, amikor megjelentem a színen. Az már a következő stádium volt, amikor ügyvédről érdeklődött tőlem (a háttérsztori is kiderült, anyós szeretetotthonban, megbánta szegény, ki akar jönni onnan, stb.), és szerencséje volt, mert azt is tudtam neki ajánlani.
Amikor aztán hazafelé jövet a sarki boltban a polc előtt töprengő néni a világ legtermészetesebb módján tőlem kérdezte meg, hogy szerintem a két azonos árú kristálycukor közt vajon mi a különbség, már meg sem lepődtem. És ma sehol máshol nem voltam, csak a kezelésen és ebben az egy boltban. Ha még pár helyre betérek, lehet, hogy a fél kerület gondját-baját megoldom. Így jártam-keltem én ma a világban. :)


5 megjegyzés:

klaribodo írta...

De kár, hogy nem jártam arra! :))

Névtelen írta...

Na látod, milyen hasznos tagja vagy az emberi közegeknek?
:-)
stali

Samu írta...

Ilyen esetekben mondta azt az anyu, hogy ki kell tenni a blúzára vagy a pólójára egy nagy "I" betűt (= információ). Mert őt is mindig megállították mindenféle váratlan kérdéssel úton-útfélen. És engem is.

Samu írta...

Na, ez bután néz ki. Természetesen nagy "i" betűt írtam, csak l-nek néz ki.

Ági írta...

Samu, gondoltuk, hogy nagy i. :))