2015. január 12., hétfő

A FB Fotóbutik oldalára még karácsony előtt betették ezt a képet, felirata pedig ez volt: Karácsony egy budapesti iskolában,  1953



Én meg azonnal tudtam, hogy a képhez várható kommentek  többsége a hátratett kézről fog szólni. Be is jött a sejtésem,  mert mint általában a többi ilyen típusú régi, 50-es évekbeli iskolai képeknél, most is  azonnal az szúrt szemet az olvasóknak, hogy a gyerekek hátratett kézzel ülnek. Ilyenkor jönnek a kommentek sorban, jaj, szegény gyerekek, de borzasztó, micsoda szörnyűség, milyen megalázó, stb. 

Hát... nem tudom, én is pontosan azokban az években jártam iskolába, nekünk is sokszor hátratett kézzel kellett ülnünk - nyilván nem állandóan, hiszen jelentkeztünk, írtunk, rajzoltunk is, a kezünkre szükség volt, -  de nem emlékszem, hogy ez akkora nagy lelki trauma lett  volna, ami ma is nyomasztana bármelyikünket. Nekem az például sokkal nyomasztóbb helyzet volt és máig kellemetlen emlék maradt, hogy felsőben a tornatanárnő rendszeresen megadta (sose kértem!) az ötöst, hogy ne rontsa el a bizonyítványomat az egyetlen négyes, de utána mindig kikényszerítette érte a köszönetet és nem is négyszemközt, hanem nyilvánosan - na, ez megalázó volt és már akkor, gyerekként is azt gondoltam magamban, hogy inkább lenne tornából négyesem. Az ilyen élmény torzíthatta volna a lelkemet, de szerencsére csak emlék-lenyomatot hagyott benne.
Abban viszont, hogy időnként hátratett kézzel kellett ülnünk, semmi személyiségtorzító nem volt, ezt bizton állíthatom.


(Írtam Írnék még a témáról többet is, de alighanem elveszíteném a publikum egy részét, úgyhogy inkább legyen ez a vége.)

11 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nincs a hátratett kézzel semmi baj. Az én gyerekeim is szoktak így ülni. Nem okoz nekik lelki törést. Mint ahogy nekem sem, ha nem csinálja. (Nem akarok vitát generálni, csak nem bírtam ki hozzászólás nélkül. Nagyon kíváncsi volnék a "témáról többet is"-re!)
Továbbra is lelkes olvasód vagyok: Éva

Ági írta...

Köszönöm, én is lennék lelkes olvasód, ha... khmm... :))

klaribodo írta...

Igen. És szünetben jó volt a cserépkályhához bújni.

Pelepitia írta...

Engem is érdekelt volna (érdekelne) a meg nem írt rész.
Egyébként mint pedagógus mondom, hogy a régi szokások valahogy jobban működtek/működnek a gyerekekkel való munkában, mint a maiak, pedig a gyerekek 50 évvel ezelőtt sem voltak "jobbak".
Én pl az iskolaköpeny, de még inkább az egyenruha támogatója is vagyok, és sokszor én is hátra- vagy ölbe tetetem a gyerekek kezét, ha a helyzet megkívánja. (Noha még nem vagyok 30 éves sem.)

Rozsa T. (alias flora) írta...

Mi is igy ültünk, ha hallgatnunk kellett valami magyarázatot, már csak azért is, hogy ne firkálgassunk, vagy ne foglalhassuk le a figyelmünket valami egyébbel. Nem ez volt a kevés trauma egyike, amit átéltem, hanem pl. a "körmös", vonalzóéllel, egy alá nem íratott jegyért (pedig ötös volt!)... Mindig is barbárnak tűnt ez a büntetés, bármilyen "bűnt" is követett el a gyerek! Egyszóval, bármilyen megalázás!

Ági írta...

Na ja, a pedagógusokat érdekelné, de a kisgyerekes olvasóim majd jól kiátkoznak engem. Még eldöntöm, vállalom-e a veszélyt. :-)

Katalin írta...


és az egyenmasni nem tűnt fel nekik?

a hátratett kézről az jutott eszembe, hogy nem tudom, de azt hiszem sokat segített akkor, hogy az iskolában is ugyanolyan viselkedési szabályok éltek, mint egyébként a felnőttek világában,

ez tetszett a nebulóknak, talán még segített is, hogy könnyebben egyformának érezzék magukat (hisz ugyanúgy kellett viselkednie mindenkinek, bármilyen anyagi helyzetből érkezett)

mick írta...

Voltak jobb, voltak rosszabb dolgok. A hátratett kéz énekórán kiváló. A tüdő szabadon dolgozik. Az egyenruha a különbségeket pró-kontra takarja. Hogy balkezeseket jobbkezes írásra tanítottak, helytelen volt.
Az osztályunkban nem volt diszlexiás (vagy nem vettek róla tudomást?). Félév alatt mindenki megtanult írni, olvasni.

Ági írta...

Dehogynem, a masnit is mindig észreveszik ilyenkor, de konkrétan ezzel a képpel kapcsolatban még az adott beszédtémát, hogy akkor nem karácsonynak nevezték, hanem fenyőünnepnek, mint ahogy a táblára is az van írva: fenyőfa-ünnep. :)

klaribodo írta...

Nem emlékszem, hogy a hátratett kéz olyan megalázó lett volna. Tudtuk, hogy ilyenkor az órának az a része következik, amikor mindenkinek figyelnie kell.
Az okatatási biztos a mai helyzetről itt ír tételesen: http://www.oktbiztos.hu/kutatasok/iskveszely/isk_17.html Rémes!
A masni meg aranyos volt, még ezen a képen is. Nagyikák kedvenc ajándéka.

Andrea írta...

A hátratett kéz szerintem még arra is jó volt, hogy ne üljünk görbe háttal, hanem húzzuk ki magunkat. Jót tett a gerincnek. Azzal semmi gond nem volt.
Azt már inkább megalázónak éreztem elsős koromban, hogy egyszer, mikor nem vittem újságpapírt, (a fiatalabbak kedvéért: azon gyakoroltuk pl. a cicafarkat, az o betűt szép gömbölyűre kerekíteni, a kis effet szépen kanyarítani stb... stb... színes ácsceruzával első osztályos korunkban)egész írásórán feltartott kezekkel a falnál álldogálni. Igaz, megvolt a nevelő hatása, mert soha többé nem felejtettem ki a táskámból. Sőt, duplán vittem, hogy aki megfeledkezett róla, annak adhassak.