Váci Mihály: Kettesben önmagammal
Aki voltam, milyen messze van tőlem!
S aki leszek, az már milyen közel.
Már utolér, mellém lép, támogat,
és átölel.
Biztatva suttogja: Ne félj!
Valahogy majd csak megleszünk.
Hiszen szívünk marad a régi,
s ketten talán csak megőrizzük
az eszünk.
S aki leszek, az már milyen közel.
Már utolér, mellém lép, támogat,
és átölel.
Biztatva suttogja: Ne félj!
Valahogy majd csak megleszünk.
Hiszen szívünk marad a régi,
s ketten talán csak megőrizzük
az eszünk.
2 megjegyzés:
Szép vers, tetszik. Szeretem Vácit.
Vigasztaló.
Megjegyzés küldése