Szerintem az élet

A sudoku egy egyszerű szabályokon alapuló logikai játék. Egy kilencszer kilenc négyzetből álló négyzetben kell elhelyezni a számokat 1-től 9-ig úgy, hogy egy tetszőleges sorban, oszlopban és háromszor hármas négyzetben mindegyik szám csupán egyszer forduljon elő. Egy feladványban bizonyos számokat előre megadnak, de csak azokat a feladatokat tekintjük szabályosnak, amelyeknek ez alapján csak egyetlen megoldása van.  (delmagyar.hu)

A szudokuról írtam itt már régebben, amikor életemben először kipróbáltam, de nem tudtam megszeretni. Azóta nem is tértem vissza hozzá, de mostanában megint eszembe jutott, hogy agytorna gyanánt annyian használják, mégis adok neki egy esélyt, hátha.  A papíralapú szudoku nem tetszett, inkább letöltöttem egyet a telefonomra.

Hát... mit is mondjak, megszeretésről szó nincs most sem, de azért játszom vele és  figyelem, vajon érzem-e, hogy közben tornáztatja az elmémet, mert ugye az lenne a cél. Egyelőre nem érzek semmit. Félreértés ne essék, nem azt értem ezen az érzem-e, hogy tornáztatja az elmémet kitételen, hogy villámcsapásszerű javulás állott-e be a rövid távú memóriámban, egyszerűen csak valami olyasmit várnék tőle, amit egy komolyabb nehézségi fokozatú rejtvény, olasz típusú keresztrejtvény, szókereső, memóriajáték művelése közben szoktam tapasztalni magamon. De semmi hasonló nem történik velem, mialatt szudokuzom (van ilyen ige? ja, most már, hogy leírtam, van).

Ezért elkezdtem kicsit keresgélni, mások mit szeretnek a szudokuban. Például egy tudós orvos azt mondja, hogy amikor már nagyon tele van a feje a saját szakmájával, akkor leül egy nehezebb szudokuhoz és negyedóra alatt rendbejön. Mert azt szereti, ha  nem rutinszerűen kell végigmenni valamin, hanem egymás mellé sorakoztatott tételekből kell levonni következtetéseket. 

Egy énekes színész fiatalember arról beszélt, hogy esténként előadás után otthon kikapcsolódásként fejt szudokut és alig bírja letenni.

Aztán találtam egy híradást arról, hogy valaki már évek óta komoly alvászavarral  küzdött és az hozott megoldást, amikor rákapott esténként a szudokura, mert attól elálmosodván végigalussza az éjszakát. Nehezen lehet eldönteni, ez dicséret vagy antireklám, de számára biztos, hogy hasznos a szudoku álmosító hatása, ámbár elég egyéni, ha valaki koncentrált fejtörés közben elálmosodik. 

Agytornának a szakemberek a szudokun kívül ajánlják még a memóriajátékokat, meg a szókirakókat. Mindkettőt jobban szeretem, de azért egyelőre megmaradok a szudokunál is. Aztán ha majd már úgy vág az eszem, mint a beretva (bár vág az most is egyébként, csak arra nem emlékszem, mit is akartam fél perccel ezelőtt), akkor majd kielemzem, melyiknél éreztem határozottan, hogy közben történik is valami az elmémmel.  Bár gyanítom, ebben a versenyben a szudoku nálam legfeljebb bronzérmes lesz, három közül a harmadik, de csak mert nincs több versenyző.  :)