Új bemondónő jelent meg a helyi tévé adásában. Amikor megszólalt, látszott, mennyire idegen számára a helyzet, mereven nézett a kamerába, színtelen, természetellenes hangon mondta el azt az egy-kétmondatos felvezető szöveget, amit kellett. Aztán üdvözölte a két interjúalanyt, akik ott ültek az asztal másik oldalán és amint rájuk nézett, hallhatóan más lett a beszéde. Világos volt, hogy a kamera zavarta az első pillanatokban, illetve az, hogy egy élettelen géphez kellett beszélnie, de mihelyt élő emberekhez fordulhatott, megszűnt a gátlás.
Meg is lehet érteni, hiszen ha meggondolom, még az is zavaró lehet, ha az ember például magnóra akarja venni a saját hangját. Engem legalábbis mindig zavart, hallottam, hogy egész más a hangom és hiába akartam beszéd közben tudatosan visszaváltani természetesbe, nem sikerült. De ennek a kislánynak több alkalma lesz belejönni, mint nekem és néhány alkalom után, idővel majd megszokja a kamerát, a nézőnek pedig már fel sem tűnik, hogy ő új arc a képernyőn.
4 megjegyzés:
Azt hiszem, a magnó torzította kissé az ember hangját. Talán a mostani technika jobb.
De nemcsak a visszahallgatásra gondoltam, hanem már amikor az ember beszél bele a mikrofonba, egy élettelen tárgyba, akkor se természetes a hangja - legalábbis én így voltam vele.
Igen, ha szerepelni kell, kicsit feszültebbé válunk.
Igen, nekem például mindig mélyebb lett a hangom olyankor.
Megjegyzés küldése