A klinikai szakpszichológus előadásában azt mondta a nagyrészt idős nézőknek, hogy mindenki tegye fel magának a kérdést: mi a célja az életében? És ha netán valaki ezen elgondolkodva semmit nem tud válaszolni, akkor ma estig nagyon gyorsan találjon ki valamilyen közeli és távoli célt, amit kitűzhet maga elé. Mert csak úgy tudunk elégedettek lenni, ha tudjuk, hová tartunk. Sajnos, az nem derült ki, hogy a jelenlévők mit válaszoltak önmaguknak erre a kérdésre, pedig igazán érdekes lenne megtudni.
Meg még azt is kérte, hogy tegye fel a kezét, aki tud nemet mondani. Aztán beszámolt arról a tapasztalatáról, hogy ilyenkor a megkérdezetteknek alig 20 százaléka (főleg férfi) szokott jelentkezni. Pedig tévedésben van, aki azt hiszi, az a jó a környezetének, ha mindig mindent megcsinál, ugyanis az ember csak annyiból tud adni, amennyi muníciója van és az elutasítással sosem élő ember készletei előbb-utóbb kimerülnek. Tehát nagyon fontos megtanulni határt húzni és nemet mondani. Valamint az is hasznos tanácsa volt, hogy legyünk kíváncsiak, legyünk nyitottak az újra és küzdjünk a beszűkülés ellen.
Az említett pszichológus a fájdalomérzet és a lelki állapot kapcsolatáról tartotta az előadást, melyből én most csak egy-két momentumot emeltem ki, de azt hiszem, ezeken tényleg érdemes elgondolkodni. Tűzzünk ki célt, tudjunk nemet mondani, legyünk nyitottak - és akkor boldogan élünk, míg meg nem halunk. Hát így. :)
6 megjegyzés:
Jó nehezet kérdezett a klinikai pszichológus rögtön elsőre. vajon saját maga mit válaszolt volna rá? És mi a biztosítéka, hogy a maga elé tűzött célt eléri?
Meggyőző előadás lehetett, ha az időseket is célok megfogalmazására ösztönözte. Ilyeneket többnyire fiatalkorúakon kérnek számon.
Egyetértek mindhárommal, kettőt már meg is tudok valósítani, a harmadik is készülőben...
Melyik a harmadik? Netán a nemet mondás? :) (nem muszáj ám válaszolni, csak nem bírtam megállni) :)
Gondoltam is rá egy kicsit, Ági, hátha válaszra bírlak...
De a harmadik: bizonyos derűvel nyitni a jövő felé...
Még nem megy.
Én nemet mondani mindig is tudtam, a minden iránt nyitottság már nem az igazi, de azért még megy valahogy, viszont a legrosszabb, hogy az életcélt nem látom.
Megjegyzés küldése