A tervezett, de végül hamvába holt médiablogomba való lett volna az a megállapításom, hogy semmi értelme azon gondolkodni, mások ugyan mit esznek ezen vagy azon a filmen, főleg sorozaton. Mert itt vagyok például én, meg itt van a Született feleségek.
Tudjuk, rengetegen nézik, sőt mi több, nemcsak akkor nézik, amikor vetíti a tévé, hanem megszerzik, birtokolják és időről időre lejátsszák maguknak, mert annyira kedvelik. Na mármost, volt idő évekkel ezelőtt, amikor néha sikerült belepillantanom epizódokba, például ha előzetest adtak belőle két másik műsor közt, vagy ha véletlenül épp akkor kattintgattam a távkapcsolót, amikor ez ment. És mindig elég volt az a pár perc is, hogy elszörnyedjek azon a hazug, csaló, bosszúálló, gonosz, beteg lelkű, pszichopata stb. (jó esetben egy alakra csak egy-két jelző érvényes) emberek seregén, ami a karaktergárdát alkotja ebben a filmben. Itt mindenkinek van vagy előbb-utóbb lesz valami hátsó szándéka, előbb-utóbb mindegyik hazudni fog, előbb-utóbb gonosz (nagyon gonosz) tettet követ el, és legtöbbjüknek van/volt/lesz valami sötét (nagyon sötét) titka. Ilyen tapasztalatok után amikor egyre több embertől hallottam, hogy mennyire szereti nézni, magamban mindig elképedtem, hogy dehát értelmes felnőtt nők hogy élvezhetik ezt a marhaságot?
Aztán két-három éve egyszer ottragadtam a pár perces betekintés után is. Majd pedig másnap ismét. És a vége az lett, hogy ha éppen módomban állt, megnéztem az egyes részeket, amíg azt a pár évadot leadták. Mert már érdekelt, hogy ebből vagy abból a felsejlő bonyodalomból ugyan mit lehet kihozni? Hogy ez vagy az a szereplő ugyan mire képes még? A véleményem a filmről semmit sem változott, most se tartom ép lelkűnek a felvonultatott karaktereket és nem tartom normálisnak, hogy ilyenek szerepeltetésével gondoljon ki valaki egy forgatókönyvet, de azért valamit tudhatnak azok az alkotók.
Mostanában megint megy a Született feleségek az egyik csatornán. Ráadásul amint látom, olyan részeknél tartanak, melyek nekem annak idején kimaradtak. Úgyhogy amikor épp eszembe jut, nézem. Elszörnyedve. :)
2 megjegyzés:
Nekem is van egy effajta szédült addikcióm... Miközben azon füstölgök magamban, hogy tudok ilyen gyenge fércműre időt pazarolni...
A válasz pont ebben lehet: semmi, de semmi erőfeszítést nem kíván... Néha ezt is megadhatjuk talán magunknak. Nem muszáj mindig okosnak, intelligensnek lenni, szerencsére...
Hát tényleg nem, na a Született feleségek nézése közben nem is érzi magát intelligensnek az ember. :)))) Ismerek olyan igazán intelligens, okos, nálam idősebbet, aki még mindig nézi a Barátok közt című sok éve futó igazi fércművet és nem tud leszokni róla. Esténként az számára az ellazulás. Engem meg annyira felháborított az a bunkó szereplőgárda és az a mélysötétség, amit az a szappanopera közvetít az embereknek, hogy már évekkel ezelőtt abbahagytam (de előtte évekig néztem). :) Ilyenek vagyunk.
Megjegyzés küldése