Nem kell ám megijedni, nem azzal töltöm az időm, hogy naponta pszichológusok előadásait hallgatom, csak a véletlen műve, hogy most megint ilyen témát hozok ide. A múltkor egy tévés beszélgetésben, melyben a rendszeretetről volt szó, a pszichológus-vendég azt mondta, hogy a szakmában akkor tekintik rendmániának, betegesnek a túlzott rendszeretetet, ha valaki naponta legalább egy órát tölt rendezkedéssel, és - itt a lényeg, figyelem! - közben szenved ettől.
Tehát ha szeretsz rendezkedni, sikálni, elvágólag rakni, azonnal helyére tenni a tárgyakat és mindezt nem kényszeresen teszed, sőt netán örömöd is leled benne, akkor semmi gond, takaríts, rendezkedj, rakodj, igazítgass mindent kedvedre és nézz körül elégedetten a tüchtig, patyolattiszta környezetedben. És nyugtasd meg a lelked, hogy tüneteid teljesen normálisak, nem fog elvinni se a zsákos ember, se a pszichológus. :)
5 megjegyzés:
:)))) szeretem a humorod:)))
nekem rendmániás időszakaim vannak, amikor megszállottan, és nagy az örömöm benne (de csak amíg izgalmas, hogy mit lehet kidobni, és mit lehet kitalálni, hogy szebben-jobban elférjen a megmaradó tárgyhalmaz)
Köszönöm, örülök, hogy tetszik. :-)
Nálam kicsit fordítva van: nem szeretek pakolni, rendezkedi, s ettől szenvedek néha...
Vajon mit mondana a pszichólogus?...
Hogy a pszich. mit mondana, nem tudom. A kémiatanárom gimiben azt mondta, hogy kétféle laboratórium létezik. Az egyikben állandóan tisztogatnak és rendet raknak, a másikban kísérleteznek, dolgoznak s időnként odább rúgják a fuszeklit és a dinnyehéjat.
Szerintem valahol középen van az igazság.
Mióta azt olvastam valahol, hogy a kreatív emberek szeretik az őket körülvevő enyhe káoszt, kicsit megnyugodtam. Hátha nem is rendetlenség (mint anya szokta mondani, s ez örökre előttem lebeg), hanem kreativitás...
Megjegyzés küldése