Szerintem az élet

Még egyszer arról a bizonyos retróbüféről*, ami, be kell vallanunk, már régóta csak árnyéka volt önmagának. Mind a legutóbbi időkig megtartották azt a régi blokkolási-árukiadási módot, ami talán már csak egyedül itt létezett: pénztárnál fizetés, majd pedig a blokkal a pulthoz sorolás, kikérés, tányérral-sütivel balra el, állópultnál ablakon kibámulva eszegetés. Nemrég szűnt meg ez a hagyományos forma, eltűnt a pénztár és a kiadó pultnál lehetett fizetni is.

A Jégbüfé újkori süteményeiről és megkopott légköréről én is szösszentem évekkel ezelőtt:

2007. május 7., hétfő

Már a Rákóczi-túrós sem a régi, legalábbis a patinás [...]büfében. Valami zselatinnal megbűvészkedett vaníliapuddingra emlékeztet az a része, aminek normális esetben túrósnak kellene lennie. Úgyhogy nem fogok rászokni, az biztos. Inkább ettem volna helyette pár sajtos masnit - bár ki tudja, hátha már az sem a régi, ugye.
Viszont a kiszolgálás módja, az még a régi időkből maradt itt: kinézed magadnak a kaját, beállsz a sorba a kasszánál, blokkot váltasz, majd pedig beállsz a sorba a pultnál és egyszer majdcsak megkapod a tányérodat, bár lehet, hogy mire végigasszisztálod mások kéréseit, óhajait-sóhajait és a kiszolgáló hölgy tévedéseit, addigra tulajdonképpen már el is megy a kedved a sütitől.

Azt már most teszem hozzá, hogy a krémesük is ugyanazzal a zselatinos vaníliapuddinggal volt töltve, a franciakrémes legfelső rétege sosem a hagyományos karamellfondant volt, hanem valami egészen más,  a gesztenyepüré sok-sok műtejszínhabja rengeteg darabolt mogyoróval (vagy mi a csudával) volt megszórva, egyedül talán a sarokház hasonlított a régire, csak ne lett volna az ő  tetején is az a rengeteg mogyoródarab (szerintem a mi gyerekkorunk sarokházaira egyáltalán nem tettek mogyorót). És persze nem volt kisburgonya, nagyburgonya** - ha ugyan valaki tudja még, mi is az - amibe ha gyerekkorodban beleharaptál, legtöbbször óvatlanul beszippantottad a gömböcskét borító kakaóport, ettől lett még érdekesebb a nassolás. :)

Mint látható, az elmúlt néhány évben igazán szorgalmasan kísérleteztem a patinás hely termékeinek meózásával, nem adtam fel, én tényleg akartam őket szeretni, próbálkoztam, hátha valami ugyanolyan ott, mint negyven évvel ezelőtt. De ha nem is találtam meg a régi ízeket, most ettől függetlenül sajnálom, hogy bezárták és nincs többé.

*amikor megírtam ezt a posztot, eszembe jutott, hogy hiába zárt be, azért nyilvánvalóan létezik egy cég mögötte, nehogy már bíróságra hurcoljanak hírnévcsorbításért, így aztán inkább kihagytam a nevet, úgyis tudjuk, miről van szó, de legalább a kereső ne dobja ki.

**hosszabb időt ugyan nem fordítottam a keresésre, de az azért elég különös, hogy beírva a gugliba ezt a két szót mindenféle módon, egybe írva és külön írva is, csakis a gyorséttermek sült krumplijára vonatkozó találatok jönnek elő, hát kérem, nem akarom elhinni, hogy ma már tényleg nem tudják, mi volt ez a finomság???  Még a mindmegette.hu sem ismeri. Pedig biztos, hogy létezett, Budapest különböző városrészeiben felnőtt akkori gyerekek egyöntetűen emlékszünk rá.