Még egyszer arról a bizonyos retróbüféről*, ami, be kell vallanunk, már régóta csak árnyéka volt önmagának. Mind a legutóbbi időkig megtartották azt a régi blokkolási-árukiadási módot, ami talán már csak egyedül itt létezett: pénztárnál fizetés, majd pedig a blokkal a pulthoz sorolás, kikérés, tányérral-sütivel balra el, állópultnál ablakon kibámulva eszegetés. Nemrég szűnt meg ez a hagyományos forma, eltűnt a pénztár és a kiadó pultnál lehetett fizetni is.
A Jégbüfé újkori süteményeiről és megkopott légköréről én is szösszentem évekkel ezelőtt:
2007. május 7., hétfő
Már a Rákóczi-túrós sem a régi,
legalábbis a patinás [...]büfében. Valami zselatinnal megbűvészkedett
vaníliapuddingra emlékeztet az a része, aminek normális esetben túrósnak
kellene lennie. Úgyhogy nem fogok rászokni, az biztos. Inkább ettem
volna helyette pár sajtos masnit - bár ki tudja, hátha már az sem a
régi, ugye.
Viszont a kiszolgálás módja, az még a régi időkből maradt itt: kinézed magadnak a kaját, beállsz a sorba a kasszánál, blokkot váltasz, majd pedig beállsz a sorba a pultnál és egyszer majdcsak megkapod a tányérodat, bár lehet, hogy mire végigasszisztálod mások kéréseit, óhajait-sóhajait és a kiszolgáló hölgy tévedéseit, addigra tulajdonképpen már el is megy a kedved a sütitől.
Viszont a kiszolgálás módja, az még a régi időkből maradt itt: kinézed magadnak a kaját, beállsz a sorba a kasszánál, blokkot váltasz, majd pedig beállsz a sorba a pultnál és egyszer majdcsak megkapod a tányérodat, bár lehet, hogy mire végigasszisztálod mások kéréseit, óhajait-sóhajait és a kiszolgáló hölgy tévedéseit, addigra tulajdonképpen már el is megy a kedved a sütitől.
Azt már most teszem hozzá, hogy a krémesük is ugyanazzal a zselatinos vaníliapuddinggal volt töltve, a franciakrémes legfelső rétege sosem a hagyományos karamellfondant volt, hanem valami egészen más, a gesztenyepüré sok-sok műtejszínhabja rengeteg darabolt mogyoróval (vagy mi a csudával) volt megszórva, egyedül talán a sarokház hasonlított a régire, csak ne lett volna az ő
tetején is az a rengeteg mogyoródarab (szerintem a mi gyerekkorunk
sarokházaira egyáltalán nem tettek mogyorót). És persze nem volt kisburgonya, nagyburgonya** - ha ugyan valaki tudja még, mi is az - amibe ha gyerekkorodban beleharaptál, legtöbbször óvatlanul beszippantottad a gömböcskét borító kakaóport, ettől lett még érdekesebb a nassolás. :)
Mint látható, az elmúlt néhány évben igazán szorgalmasan kísérleteztem a patinás hely termékeinek meózásával, nem adtam fel, én tényleg akartam őket szeretni, próbálkoztam, hátha valami ugyanolyan ott, mint negyven évvel ezelőtt. De ha nem is találtam meg a régi ízeket, most ettől függetlenül sajnálom, hogy bezárták és nincs többé.
*amikor megírtam ezt a posztot, eszembe jutott, hogy hiába zárt be, azért nyilvánvalóan létezik egy cég mögötte, nehogy már bíróságra hurcoljanak hírnévcsorbításért, így aztán inkább kihagytam a nevet, úgyis tudjuk, miről van szó, de legalább a kereső ne dobja ki.
**hosszabb időt ugyan nem fordítottam a keresésre, de az azért elég különös, hogy beírva a gugliba ezt a két szót mindenféle módon, egybe írva és külön írva is, csakis a gyorséttermek sült krumplijára vonatkozó találatok jönnek elő, hát kérem, nem akarom elhinni, hogy ma már tényleg nem tudják, mi volt ez a finomság??? Még a mindmegette.hu sem ismeri. Pedig biztos, hogy létezett, Budapest különböző városrészeiben felnőtt akkori gyerekek egyöntetűen emlékszünk rá.
11 megjegyzés:
Marcipán burgonya, nagyon más?
https://hu.wikipedia.org/wiki/Marcip%C3%A1n
Itt van a mi marcipán krumplink, Lübeck a szuülőhelye.
Burgonyautánzat csokoládéba hempergetve
Habüstben 25 dkg cukorból kevés vízzel méz sűrűségű szirupot főzünk, majd 25 dkg mandulát összetörünk és a forró szirupba keverjük s hagyjuk kihűlni.
Ezután belecsavarjuk egy fél citrom levét és kisebb, burgonya nagyságú gumókat formálunk belőle, majd ezeket csokoládéba hempergetjük.
Ha kissé megszikkadt, késsel 2-3 vágást ejtünk rajta, mintha a felrepedt burgonyát utánoznánk.
Hozzávalók:
25 dkg cukor
25 dkg mandula
1/2 citrom
értem én, néha még az erős idegzetűek fellelik a neten a receptjét, de cukrászdában ritkán látni, legfeljebb néhány eldugott vidéki cukrászmester készít még párat
én szerettem, bár azt mondták nem marcipánból van, hanem krumpliból
Azt hiszem, a Lipóti pékségek mindegyikében kapható :)
mármint a marcipánburgonya - már rég nincs belőle kicsi és nagy, de létezik (sőt, egyik kedvencünk a fiamnak és nekem - mi úgy éreztünk, mindig is volt/van/lesz)
Mi csak kis burgonyának és nagy burgonyának ismertük, részemről azt se tudtam gyerekkoromban, hogy marcipán van benne, sőt szerintem nem is hallottam marcipánról. :)
Viszont akkor a Lipótiban meg kell próbálnom majd egyszer. Csak a meózás kedvéért, ugyebár. :)))
Ági, a Lipótit nem tudom, de a Szamos egészen biztos.
Nálunk (mármint a családban) csak egyszerűen krumpli volt a neve. Hogy marcipán, azt én sem tudtam annak idején :)
Gabi, ebből is látszik, hogy egy időben (sőt egy helyen) voltunk gyerekek. :) Örülök, hogy előkerültél, jöhetnél gyakrabban is, azt már csak halkan mondom, hogy írhatnál is a közösbe, az is jó lenne.
Rendszeresen olvaslak benneteket (meg másokat), nekem ez egyelőre (vagy végképp)pont elég :)
http://velvet.hu/budapestma/2015/10/05/jegbufe/
most olvastam, eszembe jutott, hogy éppen tegnap olvastam erről nálad. Hát itt a jó hír. :)
bluemoon
Megjegyzés küldése