Szerintem az élet

Ez a kép 1947-ben készült az Astoriával szemben lévő üres, parkosított területen. Lehetne írni a Dohánybolt bódéról, a pad háttámláján a Rapid mosóporról, vagy még inkább a bácsiról, aki fényesre glancolt barna cipőben ül a padon, mellette a cipővel összhangban lévő barna kalap, lehetne találgatni, hogy vajon bánatos-e ez az ember, azért támasztja fejét a kezére, vagy csak megpihent útközben és most bóbiskol kicsit?

De nekem erről a képről a Micsoda nagyszerű dolog kezdetű sláger jut eszembe, mert az ment a fejemben megállás nélkül, amikor ott ültünk egy padon 1961 nyarán egy vasárnapi belvárosi "kirándulásunk" után, mielőtt megcéloztuk volna az akkor még létező Rákóczi úti villamosok valamelyikével a Keleti pályaudvart, hogy egy esti vonattal hazautazzunk Rákosligetre. Emlékszem, hogy a szemközti házon - melynek földszintjén akkor az Extra Áruház működött - az órát és a villódzó neonreklámot néztem, a Kiskörúton,  a Kossuth Lajos utcán, meg a Rákóczi úton zúgott a forgalom, az emberek sétáltak a járdán és mindez a dallal körítve nekem a nagyváros tökéletes képét festette le, amúgy multimédiásan és persze amúgy tizenháromévesen.  

Azon a telken ma az East-West Center magasodik. Szemben az "órás" ház ugyanolyan (attól eltekintve, hogy rég nincs már Extra Áruház), viszont az óra ott a magasban már digitális. No és ahogy a kereszteződésben zúg a forgalom... az is egészen másképp zúg, mint 1961-ben. De azért nekem, valahányszor ránézek erre a képre, már mindörökre  az az 1961-es nyári este jut az eszembe, ezzel a dallal aláfestve.