Ezt se hittem volna, hogy 53 év után egy régi képkeretből előbukkan ez a rajz. Na persze nem ez volt bekeretezve, ez csak hátlapként szolgált egy reprodukcióhoz, amit apám keretezett be a hatvanas években. Ma szét akartam szedni a képet, hogy a keretet megmentsem és kiderült, hogy a ragasztószalagokkal odaerősített hátlap az én gimnáziumi ipari rajz órán szerkesztett művem a kör ábrázolásával 1963. január 16-ról.
Kicsit sajnálom, hogy nem valami bonyolultabb rajz került elő, mert szerkesztettünk mi mindenféle metszeteket, idomok kiterített alaprajzait, vágott hengereket, lépcsősre vagdalt kockákat és egyebeket, mindezt pedig tussal és különféle vastagságú redisztollal persze. Nagyon szerettem az ipari rajzot, ettől az elsárgult, kicsit szakadt, foltos rajzlaptól pedig egészen különös érzések fogtak el. Rég volt minden, a tus, a redisztoll és az ipari rajz is.
6 megjegyzés:
jaj, nagyon
régi szép redisztoll
(már évek (khm) óta nem is hallottam)
Minden csodálatom a tiéd, Ági! Én nem szerettem az ipari rajzot, sem az oktatóját...
A redisztollat bennem is felébresztetted...
opsz :) remélem, azóta is körmetszetszerkesztésből élsz :D (tudom, hogy nem)
Ági, igazi érték a régmúltból. Mennyi mindent tanultunk, de még a papír maga, az is egy minőséget képvisel. Különös. Tényleg különös így együtt az egész találat.
És hogy ez csak így véletlenül előkerült! Fogalmam se volt róla, hogy Apu annak idején porfogónak beragasztotta vele azt a reprót. Majdnem olyan, mint amikor utólag bekötött könyvek borítójából kerül elő kódexlap, nem mintha Ráskai Leához akarnám hasonlítani magamat, csak a meglepetés volt hasonló. :)
Nálam a fordítottja: Van egy olcsó nyomat keretben az előszobában. Már mondtam a gyerekeknek, ki ne dobják, ha meghalok. A nyomat mögött van egy linómetszet, azóta nevet szerzett fiatal művésztől, csak fekete-fehér. Anno kellett a keret a szines képhez.:))
Megjegyzés küldése