Szerintem az élet

Az előbbihez folytatásul:

Azt ugyan nem tudtam meg tegnap este, hogy érdemes-e motiváció nélkül, csupán agytorna céljából bármit is tanulni (gondolom, nem érdemes), viszont hallottam pár érdekes dolgot. Például kutatások igazolták, hogy idősebb korban sokkal nehezebb szavakhoz szinonímákat találni, mint fiatalon. (Mondjuk, én ezt kapásból vitatom, mert szerintem ahogy halad előre korban az ember, annál gazdagabb lesz a szókincse, aminek természetes következménye lehet a szinonímák könnyebb használata is.) Aztán hogy az időseknél gyakori a megoldások heurisztikus módon való felfedezése, amikor hirtelen, látszólag minden előzmény nélkül beugrik egy kiút, egy megoldás. (Remélhetőleg ez nem azonos a régi kabaréjelenet Majoros Tamás bácsijával, akinek, miközben a riporter kérdezgeti, jó nagy késéssel egyszercsak hirtelen eszébe jut a sok perccel azelőtti kérdésre a válasz. :) )

Az előadó arról is beszélt, hogy idős korban rendkívül nagy jelentősége van az együtt gondolkodásnak, hogy legyen kivel megbeszélni problémákat, sőt, a vitatkozásnak, a kulturált vitának is óriási a szerepe. Mert vita közben az ember nemcsak a másik nézetével szembesül, hanem a sajátja is mérlegre kerül és lehet ugyan, hogy nem fogja meggyőzni vitapartnerét a saját véleménye helyességéről, de az átgondolástól, kibeszéléstől mindketten gazdagodnak. 

És persze volt szó a motivációról is, pontosabban arról, hogy mi a leglényegesebb különbség a fiatalok és az idősek tanulási motivációja, késztetése, indítékai között. A fiatal azért tanul, hogy a kevés tudásából több legyen és amikor valamit megtanul, azt arányosan soknak is érzi. Az idős, ha valamit megtanul, nem érzi azt érezhetően többnek, soknak, mivel már eleve nagyobb a tudása. A pohár víz és az úszómedence példájával szemléltette ezt: ha egy pohár vízhez egy kanálnyi vizet töltünk, az arányában sokkal több,  mint amikor ezt a kanálnyi vizet egy úszómedencébe öntjük. Ebből persze nekünk, idősebbeknek azt a tanulságot kellene levonnunk, hogy bármennyire is nem látjuk érzékelhetően soknak, ha valamilyen új ismeretet szerzünk, folytassuk, töltögessük csak tovább azokat a kanálnyi ismereteket abba a medencébe.

Az előadás közben volt egy párperces időszak, amikor kisebb csoportokba rendeződve beszélgethettünk arról, ki mit vár a szenior egyetemtől, illetve érzésünk szerint mit kapunk tőle - ehhez előbb véletlenszerűen kihúztunk  "tételeket", melyeken sokféle lehetséges motiváció, indíték szerepelt. Nekem például egy olyan cetli jutott, melyen valami olyasféle mondat volt, hogy ez a tanfolyam segít feleleveníteni, elmélyíteni a választott témában szerzett korábbi ismereteimet. Elsőre azt gondoltam, hogy ez éppenhogy nem fedi az én esetemet, hiszen egyáltalán nem olyan kurzusokra járok, amivel valaha is foglalkoztam, hanem minden félévben kifejezetten olyant választok, ami korábban is érdekelt, de komolyabban nem foglalkozhattam vele és most végre valami újat tanulhatok abban a tárgyban. Aztán ahogy az asztaltársakkal beszélgettünk, rájöttem, hogy ebben a szemeszterben például ez csak félig igaz: mert a középkori városfejlődés ugyan tényleg egészen új téma számomra, viszont a római örökség címűre  nyilvánvalóan azért jelentkeztem, mert a régi latinórákon a római kultúrát is valamilyen fokon megismertették és megszerettették velem, tehát ennek van bizonyos előzménye az életemben. 

És persze az is szóba került, milyen fontos, hogy az előadásokon elhangzottakat utána átgondolja az ember és megvizsgálja, mintegy ellenőrizze önmagát, hogy mennyire emlékszik a hallottakra, sőt az sem árt, ha másoknak is megpróbáljuk átadni a szerzett ismereteket. Hát igen. Eleinte, még a kezdet kezdetén elhatároztam, hogy a két előadás közti napokon utánanézek az előző anyagnak, részletesebben tanulmányoztam, hozzávaló leírásokat, cikkeket,  képeket gyűjtöttem a netről, de ezt csak pár hétig műveltem így, aztán abbahagytam. Sőt akkoriban úgy terveztem, hogy majd minden előadás után beteszek ide a blogba valamit, ami nekem érdekesség vagy újdonság volt. Nem merem most visszakeresni, mi lett ebből az utóbbi elhatározásból, mert ahogy mondani szokták, alighanem egy kezemre ráférne, hány esetben osztottam meg itt a kurzusokon szerzett ismeretet. Na, majd ezután megpróbálom, mert ha csak egy embert is érdekel, amit ideteszek, már megérte. :)

--------------------------------------
És még valami tegnapról: az évtizedek alatt felhalmozott élettapasztalaton átszűrt tudást, a bölcsességet az előadó  úgy említette, mint az idős kor hatalmas értékét. Nem véletlen, mondta, hogy a történelmi múltban és bizonyos társadalmakban még ma is nagy tekintélye volt és van az úgynevezett vének tanácsának - ahol a vén jelzőt korántsem pejoratív értelemben, hanem épp ellenkező előjellel használták.
Hát... ha megérjük, még a végén bölcsek leszünk. :)