Szerintem az élet

Mivel az ortodox keresztényeknél ma van Húsvét ünnepe, nézzünk egy pravoszláv templomot, amelynek van webkamerája és folyamatos élő közvetítést láthat, aki odakattint. Éjszaka csend van és csak az utcai lámpák ablakokon belopakodó fénye világítja meg a belső teret, nappal mindig betér pár hívő imádkozni az ikonok előtt, vagy csak nézelődni, az istentiszteletek idején már sokkal többen vannak, nagy ünnepeken pedig megtelik a templom, ahogy például tegnap késő este is (ne zavarjon, hogy az oldalfalak kicsit görbék, ez a kamera optikája miatt van):

 

Ez itt egy percnyi felvétel ma kora délutánról. Azért nem a délelőtti ünnepi szertartásból mutatok részletet, mert annak a közvetítése még ennél is zavaróbban szaggatottra sikerült, talán mert akkora volt a forgalom a szolgáltató szerverén. Az ikonosztáz tetején már ott világít a X és B betű: Христос воскрес!

A templom Szentpéterváron a Vasziljevszkij sziget frekventált helyén, a rakparton áll, és szemből, a Néva túlsó partjáról, a turistáktól leginkább látogatott helyekről is jól látható. Az 1890-es években épült, belső freskóinak egy részét a kor híres orosz művésze, Vasznyecov festette. Belső tere hatalmas, a bejárati ajtóinak vastagsága közel 20 centi. 

1934-ben bezárták és attól kezdve a hadikikötő raktárának használták. 1957-ben műjégpályává alakították, amire éppen a tágas belső tere tette alkalmassá. Ez volt Leningrád első fedett műjégpályája, sok neves műkorcsolya-bajnok sportpályafutása kezdődött e falak között, itt tréningezett többek közt a Protapopov-házaspár is. Hogy a díszítések ne zavarják (!) a korcsolyázókat, a falak freskóit fehérre meszelték, majd olajfestékkel kenték át. A Life magazin  korabeli fotóit látva fogalmat alkothatunk arról, hogy nézett ki akkoriban a templom belseje.

Az egyház 1991-ben kapta vissza, de a helyreállítás sokkal nehezebb volt, mint azt gondolták, és végül több időt vett igénybe, mint a XIX. század végén az egész építkezés.  Majdnem öt év ment rá az állapotfelmérésre, a restaurálás módjának meghatározására, a hulladék eltávolítására, a tervdokumentáció elkészítésére és a padlózat fölfektetésére.

Röviden ennyi, amit a templomról tudni érdemes. Nekem egy apró személyes emlékem is fűződik hozzá: amikor 1983-ban az Akadémiai Levéltárban kutattam, minden reggel ott a sarkon fordultam be és feltűnt ez a kívülről fájdalmasan elhanyagoltnak látszó, mégis szép épület. Bent a levéltárban beszélgetés közben ezt megemlítettem, mire azonnal jött a szinte ellenséges válasz: „az nem érdekes, nem is műemlék, nincs semmiféle művészi értéke!”

1983-ban ezt az egyetlen képet készítettem róla, akkor ilyen volt:

Most pedig ilyen kívül és belül. Látszik, hogy ma legalább két kis tornyocskával több van rajta, melyek régen is biztosan megvoltak, no és persze a keresztek is ott emelkednek megint minden kupola tetején:

  A gyönyörű ikonosztáz:

Belső részletek: