Szentpétervártól 30 kilométerre nyugatra a Finn-öböl partján van egy város, melynek ma ismét Peterhof a neve. Én még Petrodvorecként emlékszem rá, mivelhogy vagy ötven évig úgy hívták. Szóval, Peterhof főleg arról híres, hogy ott volt a mindenkori cár (egyik) nyári palotája, pontosabban palotaegyüttese. Ha az ember hajón érkezik, nem is sejti, hogy a fényes palota és a fantasztikus park mögött egy normális, hétköznapi értelemben vett város él.
Nem volt ez mindig így, a XVIII. század elejéig itt legfeljebb földbe vájt odúkban laktak a környékbeli parasztok. Mindaddig, míg egy építész meg nem győzte Nagy Péter cárt, hogy a hely igen alkalmas lenne nyári rezidenciának. Az 1700-as évek elején kezdték el az építkezést, előbb felépítették a nagy palotát, majd pedig kisebb pavilonokat és kápolnát is. Ezzel egyidőben felszámolták a primitív lakó-barlangokat és a parasztok számára házakat építettek. Peterhof 1762-ben kapott városi rangot.
A tenger felé eső területen kialakítottak egy hatalmas parkot, ahová a cár - aki nyugati útjain megkedvelte az európai díszparkok szökőkútjait - különleges tavakat és szökőkutakat rendelt. Amikor aztán a palota másik oldalán is kiépítettek egy angolkertet, a két parkban végül összesen több mint 150 szökőkutat létesítettek. Ezek vízellátásához összesen 40 km
hosszúságú vízvezetéket fektettek le és a vezeték útvonalán
18 víztározó tavat alakítottak ki. A szökőkutak fantáziadús műszaki megoldásokkal készültek és annak ellenére, hogy később a II. világháborúban súlyos károkat szenvedtek, tulajdonképpen még ma is a 300 évvel ezelőtti szerkezetek működnek bennük.
A szökőkutak közt van Aesopus-mese figuráit ábrázoló, sakktáblamintás lépcsős, nagy színes esernyőre hasonlító, meg olyan is, ahol egy tavacska közepén álló oszlop tetején aranyszínű napkorong fordul körbe és szórja a vízsugarakat, meg még ki tudja, mennyi látványosabbnál látványosabb szerkezet. Ezeken kívül bibliai és mitológiai alakok és kisebb-nagyobb vízesések is tarkítják a területet, a legnagyobb vízesés a nagy palota mellvédje alól indul.
A webkamera a nagy palotának az öböl felé néző fő frontját mutatja, mostanság persze még minden havas és a szökőkutak sem működnek, az igazi látványt majd nyáron lehet élvezni, bár így is nagyon mutatós a kép. Ezt a videót tegnap délelőtt rögzítettem nem sokkal a tíz órai nyitás után, tehát vendég még alig van, de látszik, ahogy pár alkalmazott próbálja a havat eltakarítani. A zene nem az én érdemem, az magától beindul, amikor az oldalra kattintunk.
Ezek a képeket pedig jó régen, 1982 júniusában készítettem, amikor Leningrádból szárnyashajóval kirándultam Petrodvorecbe. Diaképek voltak, némelyikük már elszíneződött és mai fogalmaink szerint rettentően keveset fotóztam - nem véletlenül, hiszen akkoriban bizony még takarékoskodnunk kellett a filmmel, a tekercsen csak 24 vagy 36 kocka volt, minden egyes kattintást nagyon meggondoltunk.
Kilátás a tengerbe torkolló csatornára a nagy palota mellvédjéről.. |
... és a palota a kikötő felől nézve |
Ott forog középen a Nap és szórja körbe a vízsugarakat |
Az esernyő széléről a víz a legváratlanabb ritmusban szórja nyakon az alámerészkedőket |
És találtam egy drónról készített rövidke videót, ezen nagyon szépen áttekinthető az egész komplexum:
3 megjegyzés:
Nagyon szép, különleges park. Volt ott egy útra benyúló kis fa, álcázott vízköpő. Teljesen szabálytalan időközönként megeredt és jól lefröcskölte a gyanútlanul alatt sétálót. :)
Ó, Petrodvorec! Mi is szárnyashajóval mentünk, napsütéses, szép őszi napon. Kis fenyőnek álcázták a vízköpő fát, vicces volt, mindig ácsorogtak körülötte, hogy nevessenek a pórul járókon.
És, persze, nekem is diáim voltak... voltak... voltak. Valahol.
Azt a vízköpő fát én nem vettem észre, de voltak más trükkös kutak is, vicces népek lehettek azok a 18. századi építők (a cárokról nem is szólva). :)
Megjegyzés küldése