A negyedik

Ez egyike a  kies mezővárosbeli szokásos életképeimnek.  Amolyan kis színes, de legalább rövid. 😁

 

2007. szeptember 24., hétfő

Kérdések merülnek fel sorban.
Például, hogy aki kint az utcán a fűben mekeg (vagy béget?), az most akkor kecske, vagy birka? Lusta vagyok felkelni és odamenni az ablakhoz, hogy megnézzem, de valamilyen állat (a második szomszédékhoz tartozó jószág) nagyon legel és nagyon szenvedő hangokat ad közben.

Aztán, hogy mitől kékek a porcicák a szobában? Nem viccelek, szabályos szilvakékek. Na mármost, az eszembe jutott, hogy az éjszakára használatos takaróm valóban szilvakék, de bé van húzva huzatba, nem gondolnám, hogy kimász belőle a színes szösz. A porcicák viszont már vagy két hét óta szilvakékek, na. Szeretem a szilvakéket, de nem porcicában.

Meg hogy miért nem tud bekúszni a lakásba az a 24 Celsius, ami odakint van a hőmérőben, he? Mert idebent feszt csak 18 fok van, akármennyire tárva-nyitva az ablak és én lassan megfagyok. Három réteg cuccban, beleértve a polár felsőt is. Nem szeretem én ezt, nagyon nem szeretem.
Hát, ezek foglalkoztatnak manapság. A fontos kérdéseken kívül, persze.

Most pedig feltápászkodom és kiderítem, miféle állat az ottan, mert most már bőg is. Majd jövök és tudósítom a publikumot.

***
Jelentem, kecske az az állat. Fájdalmasan mekegett mindaddig, míg a gazdája ki nem ült mellé az árokpartra. Hát igen, a magány a kecskének sem jó.