Akkor tehát folytatom. Az előző bejegyzést nem én írtam, csak a bevezető és a pirossal írt mondatok származnak tőlem. A többi, elejétől a végéig az AI, MI, vagyis a mesterséges intelligencia alkotása.
Az ötlet úgy jött, hogy a blogomban találtam egy korábbi (15 évvel ezelőtti!) öt-hatsoros fejtegetést az életkorról, főleg a saját életkoromhoz való viszonyomról. Na, gondoltam, ebből vajon mit tudna kihozni az AI? Adtam neki egy feladatot: írjon blogbejegyzést, ehhez kapott tőlem három kulcsszót a tartalomra és a hangnemre vonatkozólag. Valamint megkapta az a bizonyos pársoros régi szöveget a blogomból. Ennyi állt rendelkezésére, ebből hozta össze a tegnapi posztot.
Tehetséges kezdő, nem? Persze azok a pirosbetűs megjegyzéseim mutatják, hogy azért az AI nem ember, de főleg, hogy az én fejemmel nem tud gondolkozni. De ha így halad, pillanatokon belül még akár azt is megtanulhatja.
3 megjegyzés:
Szép új világ. Végül is lassan oda fajul a dolog, hogy nekünk csak meg kell nyomni egy gombot, és az automata leéli az életünket. :)
Nem vettem észre! Sőt, egyetértettem, hogy az öregedésről csak közhelyekben lehet beszélni. :)))) egyébként pedig arra tippeltem, hogy a fogorvosod implantátumot javasolt, és nem tudod eldönteni, fogsz-e még eleget élni ahhoz, hogy behozza az árát, és ezt a morbid dilemmát tártad az olvasóközönség elé ilyen módon.
Haha, elő nem fordulhatna, hogy én implantátumon akár egy percig is gondolkozzam! Soha! :))
Egyébként az első két bekezdést akár én is írhattam volna, mert pontosan így gondolom.
2025. január 17. 21:14
Megjegyzés küldése