Komfortzóna

Az ember maga sem hinné, mennyi mindenre képes. Olvas Hamvast,  pedig semmi affinitása a filozófiához – mert az a valaki szereti és érti Hamvast. Beletanul az asztrológiába, pedig a sültrealista fejével egyáltalán nem tudja elhinni, hogy ha így vagy úgy áll ez vagy az a csillag, akkor az emberek ilyennek vagy olyannak születnek, mégis beletanul valamelyest – mert az a valaki nagyon hisz benne és ért hozzá.   Megismerkedik vadidegen emberekkel, pedig hadakozik ellene, mondván,  bőven elég már annyi, amennyit ismer, de belemegy –  mert az a valaki össze akarja ismertetni velük.

Az ember maga sem hinné, mennyi mindenre hajlandó,  olyasmire is, ami messzire kiszakítja a komfortzónájából. Ehhez kell az a valaki, aztán úgy harminc év elteltével az ember maga is csodálkozik, hányszor lépett ki miatta a saját komfortzónájából valamikor régen.