Azért ez már nekem is sok – mondtam magamban, amikor megláttam Benczúr Gyula Budavár visszavétele című képét megelevenedve. Láttam, amint Lotharingiai Károly ágaskodó fehér lován átugrik a legyőzött fővezér, Abdurrahman pasa tetemén – igen, átugrott, minden szereplő megmozdult, a kardok villantak, a zászlók lobogtak, és az egész fesmény "élt". Mert a Magyar Festők nevű fb-csatorna nevezetes magyar festményekből ilyen és hasonló reels-videókat készít ismeretterjesztő szándékkal. Élnek a Munkácsy-trilógia képei, a Feszty-körkép részletei, a Lilaruhás nő bánatosan hajtja le a fejét, a Rőzsehordó nő pedig feltápászkodik pihenőhelyéről és elindul.
Fogalmam sincs, tulajdonképpen mi a bajom ezzel, éppen nekem, a technika-IT-komputer fannak. Fantasztikus újdonság ez, hurrá, örülnöm kellene. És ha ettől, hogy a festmények megmozdulnak, megelevenednek, többen figyelnek oda és többen fogják egyáltalán megismerni a híres festményeket, akkor máris megérte. Nekem mégis természetellenes. Miért kell mindennek mozgónak, mozgalmasnak, figyelemfelkeltőnek lenni ahhoz, hogy az emberek egyáltalán odanézzenek?
(De ha szabad kérnem, Barabás Miklós Arany Jánosa ne mozduljon meg, mert a frász kitör...)
4 megjegyzés:
Utálom, idegesít, elképeszt, nem szeretem. De ha elémkerül csak megnézem 🤭. Ja és már láttam Arany Jánost divatbemutatón😱
Mint háttér? anyááám...
Igen, akartam írni, elém is dobta a FB a híres költőink milyen csinos modellek lennének egy divatbemutatón marhaságot. Szerencsére a józan ész kiröhögtette velem a tökéletes arcélű, hajas, kétszemű Kölcseyt.
Ja, hogy modellként? Ez még rosszabb.
Megjegyzés küldése