Blogvember 2025/28

"Én az egész életemet tulajdonképpen három szabály alapján próbáltam élni, és ezt már gimnázium első osztályában beírtam a történelemkönyv hátlapjába, és ez körülbelül így hangzott: a tudás fontosabb, mint a pénz, az érzelmek fontosabbak, mint a tudás, és senkit nem szabad bántani. Nekem ez a három parancsolatom" - mondja Vámos Miklós. 

Nem tudom, de elég érett, sőt koraérett gondolkodást feltételezhetünk róla, ha erre az "összegzésre" már tizennégy éves korára eljutott. És mivel szinte egykorúak vagyunk, ugyanabban a korszakban is voltunk tizenévesek és ugyanazt a történelmi kort is éltük át,  talán különböző társadalmi környezetben. De mondhatom, én biztosan nem jutottam el erre a megállapításra, hogy szembeállítsam a tudást a pénzzel, és az érzelmeket a tudással. Én elsőben legfeljebb a latinfüzetem első lapjára írtam fel, hogy "repetitio est mater studiorum", másodikban pedig azt, hogy "non scholae, sed vitae discimus" - ezeket is csak azért, mert Juhász tanár úr év elején felíratta velünk. Ebből a három szabályból magamtól legfeljebb annyit tudtam már régóta, hogy senkit nem szabad bántani.

Hogy Vámosnak sikerült és sikerül-e az ő három parancsolatát betartani, nem tudom, még akár az is lehet, hogy igen. Ami pedig engem illet, arra hamar rájöttem, hogy a repetitio tényleg fontos, bármennyire fárasztó is, de hogy vitae tanultam volna... ez akkor biztosan nem stimmelt. Később, jóval később, és ami a fő, folyamatosan évekig, évtizedekig már az életnek tanultam, de akkoriban bizony csakis az iskolának. Hiába, a rómaiak se tudhattak mindent. 😏