2020. február 9., vasárnap

Mutatok valami érdekeset (és szomorút).



Ez egy a sok elsüllyesztett templom közül Oroszországban, a Vologda megyei Krohino falu helyén. 1788-ban épült és egészen az 1930-as évekig Isten házaként működött, attól kezdve pedig hol klubháznak, hol műhelynek, hol meg szénaraktárnak használták. Aztán 1940-ben tervbevették az egész falu lerombolását és a terület elárasztását a Volgát a Balti tengerrel összekötő csatorna építése miatt. Erre végül csak a 60-as évek elején került sor, bár a templom legalább a lebontástól megmenekült, mert eleinte még szükség volt rá világítótoronyként. 

Ilyen volt az 1900-as évek elején - ez egyébként Prokugyin-Gorszkij felvétele, akiről valamikor egyszer én is írtam, ő végigfényképezte - kis túlzással szólva - az egész akkori Oroszországot, nem csoda hát, hogy még Krohinót is (ráadásul saját fejlesztésű különleges színes technikával dolgozott).



Egy 1956-ban készült fotón látszik, hogy a falu már eltűnt körülötte, csak a templom áll:



Néhány évvel ezelőtt jótékonysági alapítványt hoztak létre a templomnak mint az orosz kulturális örökség részének megmentésére és további romlásának megállítására. Az adományok ugyan még csak lassan csordogálnak, de már komoly tervek készültek, a parttól az épületig gátat építenek, melyen megközelíthető lesz a templom. Tornyát óratoronynak és jelképes világítótoronynak akarják kialakítani, belső terében pedig emlékhelyet rendeznek be. 

Így képzelik el a jövöjét, ez a látványterv:




Itt egy videó a helyről és az alapítvány önkénteseiről, de oroszul nem értőknek is érdemes megnézni akár elnémítva is, a látvány miatt. Ilyet közelről nemigen látunk, Krohino hűlt helyére meg szinte biztos, hogy egyikünk se jut el soha. 







2 megjegyzés:

klaribodo írta...

De szomorú! A semmilyen víz szélén úgy kezdte a fiatalember, hogy "rógyina majá..." és eszembe juttatta a filmrészletet, a látványt, az elöntött székely falu helyét. Ott egy templom tornya látszott ki a vízből és egy ökör járma úszott a víz tetején. Bármilyen nyelven lehetett volna mondani, hogy "ez itt az én hazám".

Rozsa T. (alias flora) írta...

Az ilyen "elsüllyesztett helyek, faluk mindig elszomorítanak... Az önkéntesek erőfeszitései meghatóak!