Fáj vagy nem, és hogyhogy nem?

Elgondolkodtam, hogy a fájdalomküszöb pontosan mit jelent? Azt a pontot, ahol már érzed a fájdalmat, vagy azt, amitől kezdve már nehéz elviselned?

Valamikor egy munkahelyemen úgy adódott, hogy előre megbeszélve dél körül értem be, mert reggel fogorvoshoz voltam hivatalos. Az nem volt a tervben, hogy ő kihúzza egy fogamat, ráadásul bonyodalmakkal, sok-sok darabban, de ettől függetlenül beértem a munkahelyre, elmondtam, mi történt, szörnyűlködtek kicsit, aztán ment minden tovább. Különösebb bajom nem volt, alig fájt, dolgoztam.

Aztán úgy késő délután az egyik kolléganő elém toppant és arcomat fürkészve, mélységes álmélkodással azt mondta: "Dehát te nem is szenvedsz!" Felnevettem, nem, hál'Istennek nem fáj annyira. Csak később jöttem rá, hogy valószínűleg kételyei voltak, tényleg átestem-e azon a beavatkozáson - igazság szerint nem is bennem, hanem az őt régebb óta ismerőkben merült fel ez a gyanú, szerintük bőven kitelt tőle ez a kételkedés a másik igazmondásában. Érdekes gondolkodás. Úgy látszik, túl magas volt a fájdalomküszöböm, legalábbis szerinte.