Na, most égettem le (majdnem el) a kelkáposztafőzelékemet. Nincs ebéd, slussz passz. De a lábast megmentettem, pedig az első pillanatban az az ötletem támadt, hogy az egész hóbelevancot úgy, ahogy van, kivágom a szemétbe lábasostul-káposztástul.
Szóval, lábas van, kaja nincs, van viszont hideg, mert olyan szag lett a lakásban, hogy ész nélkül szellőztetek keresztül-kasul összes termeimben. Inkább sütöttem volna palacsintát. :(
5 megjegyzés:
Ooooh, többszörö visszhangot keltett bennem a bejegyzésed!...
Csak nem te is így jártál? :))
Még süthetsz... :) :)
(leégetett lábosaimmal csatlakozom a bosszankodók csoportjához)
Régebben egyszer a zacskós rizzsel jártam így, akkor elfelejtettem, hogy föltettem főni, és hosszú idő múlva a szobában mérgelődtem, hogy honnan jön ez az égett szag? Hát... a konyhából jött, teljesen eltűnt már alóla a víz, tényleg kis híja volt, hogy föl nem gyulladt az edény. De azt a lábast is megmentettem, hála a drótos-szappanos súrolónak. :)
2014. november 22. 11:05
Törlés
Többszörösen is (lemaradt az "s", elnézést!). Néhányszor megmentettem őket, de legutóbb (Alice-szal játszogattam...) ki kellett dobni, pedig "inox" volt, de már menthetetlen... Ebből is látszik, hogy nehezen köt le a konyha...
Megjegyzés küldése