Nem új kamerát mutatok, Peterhofról volt már szó április elején és érdemes megnézni, hogy az akkori havas tájból mennyire nyár lett azóta. De nem is ezért hozom szóba Peterhofot, hanem mert ott ezen a hétvégén van  a  Szökőkutak tavaszünnepe című rendezvénysorozat és ennek keretében tegnap délután a peterhofi palota előtt a park fő helyszínén műsort láthattak a látogatók és persze a webkamera nézői is. Mindez a "Múzeumok évszázada"  projekt megnyitó eseménye is volt, ugyanis a Szentpétervár-környéki volt cári rezidenciák - Peterhof, Carszkoje Szelo, Gatcsina és Pavlovszk - éppen száz éve működnek múzeumként.

A műsorban zenével és tánccal végigvezették a nézőket a 18. század eleji régi báli hangulattól a forradalom idején át a leningrádi blokád és a háború idejéig, aztán a palota és a park újjáépítése éveihez érve archív felvételekkel mesélték el a központi helyen álló, a háború alatt elveszett Sámson-szobor újraalkotásának és 1947-es ideszállításának történetét. Ekkor ünnepélyesen beindították először a Sámson-kút vízsugarait, majd lassan az úgynevezett Nagy Vízesés lépcsőzetes kútsorából is felszökött a víz és ezzel hivatalosan is megnyílt az idei nyári szezon Peterhofban. 

A Sámson-kút történetéről (keletkezéséről, hogy miért éppen Sámson, hogyan alkották újra, stb.) és Peterhof történetéről több érdekes cikket is olvashat oroszul, akit részletesebben is érdekel, például itt, vagy  itt.

(Ezt a pár percet csak mutatóban a tegnapi ünnepség anyagából vágtam össze, sajnos a hang nem valami jó, dehát így veszi föl a kamera mikrofonja.)

Szentpétervártól 30 kilométerre nyugatra a Finn-öböl partján van egy város, melynek ma ismét Peterhof a neve. Én még Petrodvorecként emlékszem rá, mivelhogy vagy ötven évig úgy hívták. Szóval, Peterhof főleg arról híres, hogy ott volt a mindenkori cár (egyik) nyári palotája, pontosabban palotaegyüttese. Ha az ember hajón érkezik, nem is sejti, hogy a fényes palota és a fantasztikus park mögött egy normális, hétköznapi értelemben vett város él. 

Nem volt ez mindig így, a XVIII. század elejéig itt legfeljebb földbe vájt odúkban laktak a környékbeli parasztok. Mindaddig, míg egy építész meg nem győzte Nagy Péter cárt, hogy a hely igen alkalmas lenne nyári rezidenciának. Az 1700-as évek elején kezdték el az építkezést, előbb felépítették a nagy palotát, majd pedig kisebb pavilonokat és kápolnát is. Ezzel egyidőben felszámolták a primitív lakó-barlangokat és a parasztok számára házakat építettek. Peterhof 1762-ben kapott városi rangot.

A tenger felé eső területen kialakítottak egy hatalmas parkot, ahová a cár - aki nyugati útjain megkedvelte az európai díszparkok szökőkútjait - különleges tavakat és szökőkutakat rendelt. Amikor aztán a palota másik oldalán is kiépítettek egy angolkertet, a két parkban végül összesen több mint 150 szökőkutat létesítettek. Ezek vízellátásához összesen 40 km hosszúságú vízvezetéket fektettek le és a vezeték útvonalán 18 víztározó tavat alakítottak ki. A szökőkutak fantáziadús műszaki megoldásokkal készültek és annak ellenére, hogy később a II. világháborúban súlyos károkat szenvedtek, tulajdonképpen még ma is a 300 évvel ezelőtti szerkezetek működnek bennük.

A szökőkutak közt van Aesopus-mese figuráit ábrázoló, sakktáblamintás lépcsős, nagy színes esernyőre hasonlító, meg olyan is, ahol egy tavacska közepén álló oszlop tetején aranyszínű napkorong fordul körbe és szórja a vízsugarakat, meg még ki tudja, mennyi látványosabbnál látványosabb szerkezet. Ezeken kívül bibliai és mitológiai alakok és kisebb-nagyobb vízesések is tarkítják a területet, a legnagyobb vízesés a nagy palota mellvédje alól indul.

A webkamera a nagy palotának az öböl felé néző fő frontját mutatja, mostanság persze még minden havas és a szökőkutak sem működnek, az igazi látványt majd nyáron lehet élvezni, bár így is nagyon mutatós a kép. Ezt a videót tegnap délelőtt rögzítettem nem sokkal a tíz órai nyitás után, tehát vendég még alig van, de látszik, ahogy pár alkalmazott próbálja a havat eltakarítani. A zene nem az én érdemem, az magától beindul, amikor az oldalra kattintunk.

Ezek a képeket pedig jó régen, 1982 júniusában készítettem, amikor Leningrádból szárnyashajóval kirándultam Petrodvorecbe. Diaképek voltak, némelyikük már elszíneződött és mai fogalmaink szerint rettentően keveset fotóztam - nem véletlenül, hiszen akkoriban bizony még  takarékoskodnunk kellett a filmmel, a tekercsen csak 24 vagy 36 kocka volt, minden egyes kattintást nagyon meggondoltunk. 

Kilátás a tengerbe torkolló csatornára a nagy palota mellvédjéről..

... és a palota a kikötő felől nézve

Ott forog középen a Nap és szórja körbe a vízsugarakat

Az esernyő széléről a víz a legváratlanabb ritmusban szórja nyakon az alámerészkedőket

És találtam egy drónról készített rövidke videót, ezen nagyon szépen áttekinthető az egész komplexum: