Szentségtörő párhuzam

"a szögesdróttal beszegett, vad tölgykerités, barakk oly lebegő, felszívja az este" - minden éjjel ez jut eszedbe, amikor a nyitott ajtókon kiáramló horkolás, szuszogás, álomban-felsírás neszeit hallgatod. Nincs szögesdrót, nincs tölgykerítés, se barakk, mégis valahogy barakkban, rabként elzárva létezel, persze, saját érdeked, ezt az eszeddel tudod, de ha lehetne - és ha képes lennél rá - legszívesebben azonnal kimennél az ajtón, felszállnál a buszra és meg se állnál hazáig. A "búvó otthoni táj", pontosan odáig.

Monday

És a hangulat kezd javulni, amikor a hatodik napon hajnalban tapogatod a derekad alatt azt a kis fémvégű csövet, találgatván, mi ez, ez eddig nem volt itt - csövek jönnek ki belőled innen-onnan, de ez új. Aztán rájössz, hogy a falból lelógó usb-töltö vége az. Attól, hogy felröhögsz, jobban indul a hét. 

Baj

Bevisznek este, másnap virradóra már ágyba is tesznek. Nem tudsz aludni, de  aztán felvirrad a reggel. És indulnak a napok.

Az első napon még várakozással tekintesz előre, meglátjuk, mi lesz. A második napon tovább várakozol. A harmadik napon megoperálnak, kibírod, este még fájdalomcsillapítót se kérsz, merthogy "annyira" nem fáj. A negyedik napon jön egy tüneményes gyógytornász lány, elmondja a tilalmakat, elkezd mozgatni, megismerkedsz a járókerettel, igaz, csak a beléje állás erejéig, de ez is több a semminél, reményt csillant fel szemed előtt.

Az ötödik napon elkezd kicsúcsosodni, összegeződni és valami fortyogó masszába összeállni az egész, minden szörnyűségével és megoldhatatlannak látszó nehézségével együtt. Az első-második napon még rendelted otthonra a járókeretet, szervezted hozzá a szomszédokat, kicsomagolni, bevinni, hogy mire majd... akkor ott legyen a lakásban. De most az ötödik napon már nem érdekel semmi. Tegnap még leveleztél, videót néztél, számolós játékot játszottál, de ma már nem érdekel a tablet sem. Márpedig ha már a tablet sem, ez már a vég. Pedig tegnap felfedezted, hogy nem kell a mobilnetet fogyasztani, hanem vendégként lehet csatlakozni a wifihez minden további nélkül! De a sok kellemetlenség, ami az ágyhozkötött betegléttel jár, és a teljes kiszolgáltatottság elfed mindent. 

Úgyhogy kedves kortársaim és fiatalabbak, mondjuk, ötvenen túl: ne essetek el, vagy ha mégis, ne a combnyaktörés erejéig! Mindnyájunk rémálma, és teljes joggal.