Ez igazán vadregényes táj, vulkanikus eredetű, szabálytalan, különös alakú sziklák, fjordok, körben pedig a tenger. Izlandon vagyunk, de nem azon a nagy szigeten, amit a térképen Izlandként ismerünk, hanem attól kicsit délre a Vestmannaeyjar szigetcsoport legnagyobb és egyetlen lakott szigetén, a Heimaey szigeten, ez pedig itt a szigeten lévő város, Vestmannaeyjar. A város lakóinak száma kb. 4300, a szigetet a szárazfölddel állandó kompjárat köti össze, valamint repülőtere is van.

Izlandhoz képest így helyezkedik el a sziget:

Ezek itt tegnapi képek reggeltől estig, de mivel ott két órával kevesebb van, mint nálunk, nem bírtam kivárni, hogy beesteledjen, az utolsó képen izlandi idő szerint még mindig csak fél 10 volt.

Szemben balra a Klif, jobbra a Heimaklettur nevű hegy. A kamera egy középiskola, a Framhaldsskólinn i Vestmannaeyjum  épületére van felerősítve, egy-két délelőtti felvételen látszik is a ház árnyéka.

A kép közepén a templom Izland második legrégibb kőből épült temploma, a Landakirkja. 1774-1778 közt épült, eleinte torony nélkül, amint az a régi metszeteken látszik, de azóta többször is átépítették és bővítették. 

 

Izland minden szempontból nagyon különleges hely, és nem csak a geológusok számára. Tulajdonképpen nem is sziget, hanem a Grönlandot és Skóciát összekötő tengermélyi hátságból kiemelkedő szárazföld, rajta az észak-amerikai és eurázsiai földlemez közti hasadékkal és a mélyben  állandóan forrongó anyaggal, ami miatt aztán a szárazföld is állandóan alakul. 

A legutóbbi nagy és látványos átalakulás éppen ezen a kis szigeten történt, Vestmannaeyjar város keleti széléhez közel, amikor 1973-ban egy vulkánkitörés eredményeképpen új hegy született, az Eldfell. A kitörés januártól júliusig tartott, a nagyobb károkat végül egy új módszerrel, a lávafolyam tengervízzel való hűtésével sikerült megakadályozni, de így is több méteres lávaréteg borította be a város néhány utcáját. Az új hegy keletkezésével, meg a tenger felé szétfolyó láva megszilárdulásával kb. 2,5 négyzetkilométerrel nőtt meg a sziget területe. A kitörésről és a védekezés részleteiről érdekes cikket olvashatunk egy Wikipédia-oldalon.

Évek óta folyik a város lávával elöntött házainak feltárása, a projekt neve Pompeii of  the North és az ugyanilyen  nevű bemutatóhelyen tekinthetik meg a látogatók az eddig kiszabadított néhány épület maradványait.  

Így változott meg a sziget 1973-ban, a rózsaszínű terület az új:

És ilyen a domborzati látvány: a Helgafell egy "régi", mindössze 5-6000 éves vulkán, az 1973-ban született Eldfelltől balra a barnás-szürke terület pedig a megszilárdult láva.

Izland fővárosában, Reykjavíkban van egy tó, a neve Tjörnin, a kamera ennek egyik sarkára néz. A  tó jegén emberek járkálnak, tehát  vastag és biztonságos, de tőlük 2-3 méternyire a vízen kacsák és hattyúk úszkálnak, hogy lehet ez?  Úgy, hogy a vízimadarak védelmében a tó bizonyos pontjain szándékosan melegítik a vizet - felhasználva a geotermikus energiát, melyben Izland ugyancsak gazdag. Így a sarki csér, az énekes hattyú, a nyári lúd, a hegyi réce és más madarak télen is megmaradhatnak megszokott környezetükben.

És ha már geotermikus energia: érdekesség, hogy ott télen a járdákat is geotermikus energiával fűtik. A hóolvasztó rendszerhez az épületfűtés kilépő vizét hasznosítják, Reykjavik belvárosában a legtöbb járda és néhány úttest alá is beépítették a rendszert.

A fenti videót vasárnap rögzítettem**, akkor még teljes nyugalommal járkáltak, fényképezkedtek, sőt futkároztak az emberek a jégen. Itt pedig egy tegnapelőtti és egy mai kép - amint látható, a plusz 7-8 fokos enyhe időben a jég mind jobban visszahúzódik és a vízimadarak egyre nagyobb területen élvezhetik a saját közegüket.

Balra az a nagy épület egy régi iskola, mellette pedig az izlandi evangélikus államegyháztól különvált szabadegyház temploma, 1903 óta áll ezen a helyen, azóta két alkalommal bővítették. 

 

 A térképen sárga nyíllal jelöltem be a kamera hozzávetőleges helyét:

** a videóhoz ajánlatos a teljes képernyős lejátszást választani, mert jobban látszik

Tudtátok, hogy Izland megtermeli magának a banánt, kávét, narancsot? Persze mindezt melegházban, jól kihasználva különleges természeti adottságát, a rengeteg melegvízforrást. Ugyanezt használják fel például olyasmire is, ami a mi szemünkben luxusnak számít: melegvizes csöveket vezetnek a házak kocsibejárói alá, hogy ne fagyjon le az út. 

Sok érdekességet lehetett megtudni az Izland mozgásban című filmből, mely három fiatalember háromhetes izlandi utazásáról készült. Például amikor a nagy semmiben autózva egy kis boltocskába tértek be, az ajtó nyitva, sehol senki és ott egy írás az árustól: "Ha venni akar valamit, hívjon nyugodtan, itt lakom nem messze."   Meg arról, hogy a hajléktalanok saját bankterminállal (!)  felszerelkezve  járnak, az adományozó csak lehúzza a kártyáját és kész.  Valamint arról is, hogy Izlandon gyakorlatilag mindenki rokon valamilyen fokon, ezért már a párkapcsolatok kezdetén használható mobiltelefon-alkalmazást is kifejlesztettek a rokonsági fok megállapítására. És hát persze a gejzírek, a gleccserek, a mindössze 1 százaléknyi erdő, a szigeten végigfutó, Amerikát és Eurázsiát elválasztó, évente 2 centit táguló törésvonal, mindenről szó esik és mindent be is mutatnak a filmben. 

Izland mindig is vonzott, talán mert régen elég keveset lehetett róla tudni, Izland volt a rejtélyes, egzotikus sziget ott fenn északon a tenger közepén, a mindenféle különleges természeti jelenségeivel, meg azért is, mert annyira eltért a mi nagy, stabil (hmm...?), megismerhető kontinensünktől. Azt is mindig nagyon különlegesnek találtam, hogy az emberek vezetéknevét meghatározott szabályok szerint a szülők, leggyakrabban az apa keresztnevéből képezik úgy, hogy a szülő keresztnevéhez hozzáragasztják a lánya (dóttir),  illetve a  fia (son)  szót is. Például  ha egy apának Jóhann a keresztneve, akkor a fia vezetékneve  Jóhansson, a lányáé pedig Jóhannesdóttir lesz. Mintha itt nálunk egy János nevű apának a fiát mondjuk Jánosfia Péternek, a lányát meg Jánoslánya Évának hívnák. 

Hát nem érdekes ez a világ?  Az a világ is ott, az az izlandi, no meg a nagyvilág úgy, ahogy van, az egész.