És itt a vége. Mármint a novembernek, és ezzel a blogvembernek is. Ezen az utolsó héten eléggé nehezemre esett minden nap kitalálnom valamit, de ha már belevágtam, hát kitartottam. Mindenesetre az idén nem működött ugyanúgy, mint tavaly, amikor fejben (és piszkozatban is) tele voltam témákkal és a hónap végére annyira belejöttem, hogy vitt a lendület még decembertől is egy darabig. Ami a mostani blogvembert illeti, nem tudom, mennyi marad a lendületből. Az idei év nagyon más, mint a tavalyi, ha mélyen magamba tekintek, nem is csodálom, hogy kisebb a lendületem.
Ennyi bevezető után azért megmutatom, amit ebbe a bejegyzésbe terveztem: kiválasztok egy-két témát, aminek feltárásához eddig igénybe vettem a mesterséges intelligenciát.
Például egy alkalommal fura íze volt egy banánnak, ami a címkéje szerint Ecuadorból származott, a másik pedig, a kameruni címkés normális ízű volt, és gyanítottam, hogy a hosszabb szállítási idő a bűnös, esetleg az "érlelő" vagy tartósító gáz, amit befújnak a konténerbe. Ezért aztán megkérdeztem az AI-t, van-e különbség a banán Ecuadorból illetve Kamerunból való szállítása között.
Részletesen elmagyarázta, honnan hány napig utazik a banán, míg Európába ér - persze ehhez Ecuadorból 2-3 hét kell, Kamerunból 7-10 nap - majd pedig Európában a banánérlelő központokban érlelik etilén gázzal, amitől a végén sárga lesz, ahogy mi ismerjük a boltokból. Megkérdeztem, lehet-e az etiléntől keserű íze a banán belső részének, de azt válaszolta, hogy közvetlenül attól nem, inkább a tárolási hibáktól, vagy a túl gyors érleléstől. Tehát mindent megtudtam, de hogy honnan jöjjön az a banán, és hogyan tárolják és érleljék, erre azóta sincs befolyásom.
Egy ismerősöm kérdezte, mit tudok a Kosmodisk nevű segédeszközről. Semmit, mondtam, bár valami rémlett, valahonnan nagyon régről emlékeztem, mintha lett volna a kilencvenes évek elején, a nagy természetes és egyéb gyógymódok viharos berobbanása idején ilyesmi, de fogalmam sem volt, mire szolgált. Gondoltam, megkérdezem az AI-t, de nem fűztem nagy reményeket hozzá, több évtizeddel ezelőtti tudnivalókat ugyan miért tanítottak volna neki? És lássak csodát, pontosan elmagyarázta, mi az, hogyan működik (állítólag, teszem hozzá én), kinek ajánlott és milyen bántalmak esetén nem ajánlott. Egyszóval, teljesen tárgyilagosan, mondhatni felelősséggel, lelkiismeretesen tájékoztatott mindenről, amit tudni kell ahhoz, hogy valaki ne elvarázsolódva rohanjon beszerezni a cuccot, miközben esetleg árt vele magának.
De volt egy másik eset, amikor kifejezetten megláttam az AI tudásának a hasznát. Akkoriban még csak egyszer-kétszer fordultam hozzá, játékból, mintegy tesztelésre, át tud-e színezni képet konkrét igényem szerint (nem lett jó), tud-e képezni egy latin igealakot jövő idő többes szám első személyben (igen, tökéletesen), mi a különbség az akkordeon és a harmónium közt, és hasonlókat. Aztán szeptemberben egy vizsgálat előtt álltam, vívódtam, elmenjek-e, de főleg, mert semmit nem tudtam róla. Az intézmény hivatalos tájékoztatója amolyan tohuvabohu volt, bár hosszadalmas, de semmitmondó, beleérzés nélküli, inkább szakmai ismertető. Ez volt az első eset, hogy komolyabb dologról kérdeztem az AI-t. És úgy elmagyarázta a vizsgálat lényegét, menetét, megvilágítva még azt is, melyik művelet milyen érzés és mihez hasonlít, hogy abból bárki megtudhatta, mi vár rá. Kérdem én, melyik orvosnak jutna eszébe, hogy bizonyos tűszúrásos vizsgálat mozzanatait úgy tegye érthetővé, hogy "olyan érzés, mint egy erősebb áramcsípés vagy izomrángás", vagy hogy "többnyire olyan, mint egy szúrás vagy áramcsípés, elviselhető, de kellemetlen lehet", és ehhez hasonló stílusban érzékeltet mindent. Meg is állapítottam, hogy empatikusabb, mint sok orvos.
Persze ettől én még nem mentem el a vizsgálatra, de főleg az mentett meg tőle, hogy időközben egy spéci röntgenfelvételből már világosan kiderült, mi a baj, úgyhogy ebbe belenyugodhattam. És naná, hogy belenyugodtam, nem kellett kétszer mondani!