Az előző bejegyzésben megígértem, hogy visszatérek egy, pontosabban két egyforma hajóra. Mert Geiranger kikötőjébe rendszeresen, naponta többször is érkezik két érdekes kiképzésű hajó, Bolsoey  és a Veoy. Ezek járművek szállítására is alkalmasak, beépített rámpával rendelkeznek. Amíg a vízen úsznak, látszatra semmiben sem különböznek más hajóktól, viszont kikötéskor az orr-részük felemelkedik és  így szabaddá válik a rámpa a járművek kigurulásához. Amikor a hajó elindul a kikötőből és már nem érintkezik a mólóval, lassan lehajtja az orr-részt, ami ettől kezdve fedélzetül szolgál mindaddig, míg ismét ki nem köt a hajó valahol.

Ezt a képet most rögzítettem, ott a háttérben az a fura fekete lekerekített valami a Veoy orra, így néz ki, amikor felemelve marad az a rész, mert ma már ott is éjszakázik, majd csak holnap indul újra.

Találtam egy videót a Veoy megérkezéséről és elindulásáról, ráadásul éppen Geiranger kikötőjében történik mindez. Elég kb. 7 percnél kezdeni a lejátszást, onnan kezdve minden nagyon jól megfigyelhető: a kikötőbe érkezéskor a vicces látvány, ahogy egyszercsak lassan emelkedni kezd az orr és ettől valami hegyes csőrű madárra hasonlít a hajó, majd a végén ahogy lehajtja az orrát és ismét "normális" lesz. :)

A norvégiai fjordok környékén is lehet nézelődni webkamerákkal, például itt van mindjárt a 15 km hosszú Geirangerfjord, amit Norvégia legszebb fjordjának tartanak. A vidék gyönyörű, - 1600-1700-méteres hegyek, gleccserek, rengeteg vízesés, 260-méteres vízmélység - a Geirangerfjord 2005 óta az UNESCO Világörökség része.

Szárazföldi végén a Geiranger nevű kis falut kb. háromszázan lakják, de a nyári szezonban az ott tartózkodók száma nagyjából hétszeresére nő, mert Geiranger természetesen az idegenforgalomból él, ami ilyen vadregényes tájon nem is csoda.

Geiranger kikötőjében élénk forgalom zajlik nap mint nap. Jönnek-mennek a menetrend szerinti kisebb-nagyobb hajók, és a víz közepén naponta lehorgonyoz egy vagy két hatalmas világjáró luxus-sétahajó is. Hogy ezekről az utasok hogyan jutnak ki a szárazföldre, az kétféle módon lehetséges: vagy a hajók saját kis hajóikkal ingajáratban szállítják őket, vagy az érdekes megoldású, angolul seawalk-nak nevezett pontonhídon gyalogolnak ki a partra. A seawalk összesen 10 kék színű pontonra van rögzítve, három hídszakaszból áll, ezek a colstokhoz hasonlóan nyílnak szét és csukódnak össze. Teljes hossza 230 méter, szélessége 4 méter. 

Ilyen, amikor összecsukva pihen:

És ilyen, amikor éppen kinyitják - kicsit felgyorsítottam a videót, mert a valóságban ennél sokkal lassabban mozdulnak a hídrészek:
(Nagyon ajánlott teljes képernyős módban nézni!)

Aztán pedig megkezdődik a kiszállás, gyalogolnak kifelé a luxushajó utasai:

A hajó pedig, amelyhez éppen kapcsolódott, a Crystal Serenity nevet viseli. Óriási monstrum: 250 m hosszú, 32 m széles, összesen 13 szintes, ebből 9 az utasok elhelyezkedését és  szórakozását szolgálja. Befogadóképessége 1070 utas, akiket 655 fős személyzet lát el. (Fentebb a hajó nevére kattintva részletes információkat olvashatunk és képeket is láthatunk a lakosztályokról.)

A Crystal Serenity érdekessége, hogy van egy utasa, aki immár tíz éve él ezen a hajón és akit mindenki csak Mama Lee-nek hív, főleg azért, mert a teljes nevét (Leona Wachtstetter) nemigen tudják kiejteni. Mama Lee gazdag amerika özvegy, az idén volt 90 éves és huszonvalahány éve a férje halála után eladta floridai otthonát és úgy döntött, hogy hátralevő életét tengerjáró hajókon való utazással tölti. Eleinte egy másik luxushajón járta a világot, de később a Crystal Serenity-re váltott, mert itt több táncolni szerető (!) utastársat tudott találni. Azt mondja, mesébe illően stresszmentes élete van és boldog, hogy táncolni még tud,  bár izületi problémái miatt már nehezére esik aszfalton járni és lépcsőzni, ezért a kikötőkben szinte soha nem száll ki, egyébként is a legtöbb várost látta már valamikor régen, amikor még a férjével utazgattak. A családjával napi kapcsolatot tart az interneten keresztül, találkozni csak akkor szoktak, amikor a hajó évente többször is útba ejti Miamit.

A környéket két kamera mutatja, az egyik* az, amelyiken az előbb a pontonhíd mozgását mutattam, ez éppen a legnagyobb forgalmú kikötőhelyre tekint, amit az aszfalton egy jól látható felirat is jelez. Ezért aztán gyakran megfigyelhető, hogy valaki odaáll arra a helyre, közben telefonál és integet a vonal másik végén lévőnek. Itt kötnek ki a gyakran érkező, menetrend szerinti, nagyobb vízibusz-szerű járatok, a kordon mögött sorakozó utasok beszállnak és máris indul tovább a hajó. Itt horgonyoznak le a vízen a hatalmas luxushajók, a háttérben távolabb pedig a kompszerűen is működő, vagyis autókat is szállító különleges kiképzésű hajók számára van kikötőhely, a Bolseoy és a Veoy felváltva érkezik oda egy nap többször is. Kár, hogy oda a közelükbe nem szereltek külön kamerát, de azért majd még megmutatom, milyen is ez a két érdekes alkotmány, visszatérek rájuk a következő bejegyzésben.
(*ha nem működne, próbáld ezt)

A másik kamerát Geiranger egyik nagy szállodájára (a legelső kép közepén a többemeletes épület) rögzítették és a magasból letekintve az előzőtől eltérő szögből mutatja  a fjord vizét. Maga a kikötő innen nem látszik (a képtől jobbra kell elképzelni), mert a hegy kiugró része eltakarja, viszont a vízen horgonyzó éppen aktuális luxushajó jól látható felülről, és ami nagy értéke ennek a kamerának, hogy követni lehet a kikötő felé haladó, vagy a kikötőből már elindult hajók mozgását, amikor onnan még vagy már alig látszanak - így a két kamera szépen kiegészíti egymást.

Norvégia térképén így kell elképzelni Geiranger helyét:

Hogy Geiranger kikötőjében, illetve a környékén milyen hajók éppen merrefelé mozognak vagy éppen kikötve várakoznak, megtudhatjuk a MarineTraffic oldal térképén.