Közérdekű bosszankodás

Javaslatom társadalmi célú hirdetésre, óriásplakátra, bámire, a lényeg, hogy minél többen lássák: csak a második személyű személyes névmást írjuk nagybetűvel, és azt is csak levélben, a megszólításban, esetleg a levél szövegében is, ha hangsúlyozni akarjuk a címzett iránti tiszteletünket. De a többi személyes névmás mindig kisbetűvel írandó, az meg a legorbitálisabb túlkapás (hogy más szóval ne illessem...), ha valaki saját magára értve nagybetűvel írja. És ne higgye senki, hogy ez nem fordul elő, mert nap mint nap láthatjuk, amint nagyon sokan, nagyon gyakran teljes nyugalommal leírják: "Én". Miért??? Hogy jut eszébe???

Valamint javasolok egy FB-használóknak szóló, nagyon közérdekű hirdetményt: ha egy hozzászólásban valamit elírtál, másképp írnád, hozzátennél valamit, tehát bármit változtatni akarsz rajta/benne,  lehet ám javítani! Jobbra tőle látsz három pici pontocskát, kattintasz, és ott a választék: módosítás, törlés. Kiegészítheted, kijavíthatod, újraírhatod, akármi, és akkor nem kell  egy újabb kommentben kínosan magyarázkodnod, hogy mit miért és miért nem úgy, stb. Sőt, törölheted is, ha meggondoltad magad.

De miért???

Amikor a rádióba meghívott vendég a gyerekek helyes étkeztetését taglalva két perc leforgása alatt ötödször mondta ki a gyerkőc szót gyerek helyett, na akkor álltam fel és nyomtam ki a gombot. Gyanítottam ugyanis, hogy ez a beszélgetés során mindvégig így lesz, a fiatalember valami okból nem hajlandó a gyerek szót használni.

És ez nem az első eset, ahogy tapasztalom, ez egyre jobban elharapózik, lassan elfelejtik a gyereket, mindenkinek gyerkőce és gyerkőcei vannak, már várom, mikor lesz gyerkőcolimpia, gyerkőctábor, gyerkőcruha-bolt, sőt gyerkőcvédelmi törvényjavaslat.