Betette a lábát...

 ... mindenhová a technika ördöge, vagy mi. Az előző posztomhoz tegnap még volt egy komment, megvolt a szerzője is, a tartalma pedig egy nevetős szmájli. Ma idejövök, nincs komment (a kommentelő nem tudja törölni, annak nyoma lenne). Érthetetlen.

Beszálltam a tavaszi madármegfigyelésekbe, amihez a madártani egyesület létrehozott egy applikációt, letöltöttem, elkezdtem rögzíteni az észleléseimet (van itt a kertben elég madár). Lett is két napi megfigyelésem, először két balkáni gerléről, aztán pedig két szarkáról, megnyitom pár nap múlva, nincs meg egyik sem. Tegnapelőtt nézem, megvan mindkettő, most pedig megint hiányzik az egyik. Ennek így semmi értelme, így jártak a madártaniak, elvesztettek egy észlelőt, aki gazdag madárkészlettel rendelkező kertből észlelt volna nekik. Teccettek vóna rendesen megcsinálni azt a Turdus appot. És az idén még az örvös galambok se jelentkeztek, meg a szajkók se, hát most már azokról is lemaradnak.

A youtube egy olyan videóra, ami félórával azelőtt még zavartalanul működött, egyszercsak kiírta, hogy hiba történt, lejátszási hibakód sokkarakteres blabla, az újrapróbálkozáshoz koppintsak rá. Persze hiába koppintottam, sőt, ezután már minden videóval ugyanezt játszotta, nem és nem működött egyik se. Soha azelőtt ilyen nem fordult elő, egyik gépen sem. Mit tehettem, a gépet újraindítottam, appot frissítettem, most rendben van, egyelőre. Kezdek hajlani az összeesküvéselmélet gyanújára, mely szerint a Y-nak tervei vannak ...

De a blogspotnak is? Meg a madarasoknak is? 

Közérdekű

Annak, aki még nem regisztrált az új ügyfélkapura, vagy regisztrált, de túl nehézkesnek találja (mert az is!) a QR-kódos vagy a 30 másodpercenként frissülő kódos belépési módot, van már egy sokkal jobb lehetőség. Ugyanis az utolsó (utáni) pillanatban rendelkezésre bocsátottak egy sokkal egyszerűbb megoldást. Ebben az esetben egy emailben kapott kód lesz a kétfaktoros azonosítás második faktora, vagyis bármelyik eszközödön hozzáférhetsz az ügyfélkapudhoz: asztali gépen, laptopon, tableten, telefonon is, bármelyiken, ahol meg tudod nyitni az email fiókodat. 

Hogy erre hogyan regisztrálhatsz, arról szól egy nagyon jó, érthető videó, melyet – bár fogalmam sincs, szabad-e ezt – én bizony megosztok veletek, mert a közérdek az közérdek.

Elvonás

Elektronikus eszközeim szomorú és egyidejű kimúlása gyakorlati és lelki zavarokat okoz nálam. A kényszermozgások,  amikor a tablet szokásos helye felé fordultam, a rádöbbenés,  hogy nincs ott, aztán a nagyhatalmú szolgáltató által véletlenül pont mostanra időzített digitális átállás, ami megkavarta a wifihez kapcsolódást - ez így együtt kifejezetten megnyirbálta a biztonságérzetemet. Mindössze néhány napot jelentett az elvonás, de sok vót ez nekem, csókolom, wifi és Android nélkül, ennyi csapás, hát élet ez így? 

Mindkét régi eszközöm nagyon hiányzik, magam is csodálkozom, mennyire. Legszívesebben azt venném, ha mindkettő valami csoda folytán feléledne, és ugyan szétszereltem őket, de nem tudok lemondani róluk. Pedig nagy kidobáló vagyok, az utóbbi huszonvalahány év alatt hozzáedződtem a kíméletlen selejtezéshez, a három költözés másképp nem ment volna. De ez a két tárgy megérdemelné az újjászületést, és már látom, hogy alkalomadtán  fogok is lépéseket tenni ez ügyben.

Már mindkettőből van másik. Pillanatnyilag próbálom megszokni az egyiket, amit eddig csak elvétve használtam (laptop, fedélzetén Windows 10), valamint beletanulni a másikba, ami vadonatúj (tablet, Androiddal).  Szeretnem is kellene őket, mert tetszik, nem tetszik, velük fogom élni a mindennapjaimat. Még nem szeretem egyiket se igazán, de az összecsiszolódás folyamatban van.

Tárgyak bosszúja

Előállt a szokásos helyzet, amikor egymás után romlanak el a tárgyak. November elején a régi laptop vált használhatatlanná, igaz, nyolc évnyi munka után. Két héttel ezelőtt a kenyérpirító kezdett hangosan zúgni, morogni, még jó, hogy lángot nem lövellt magából, de ez is bőven ledolgozta már a szolgálati éveit. Most pedig néhány heti haldoklás után a tablet lehelte ki lelkét teljesen, ő négy éves múlt az idén, és mondhatom, bármelyik elektronikus eszközömnél sokkal erősebben igénybevettem, keményen megdolgoztattam.

Ezek közül a kenyérpirító érdekel a legkevésbé, bosszantó, hogy elromlott, de könnyen pótolható. A tablet életmentő volt három évvel ezelőtt, amikor hosszú hetekig, sőt hónapokig  csak rá számíthattam mint elektronikus eszközre. Akkoriban csak amolyan római módra, félig fekvő stílusban tudtam netezni, ez pedig kizárólag a tablettel volt megoldható (a telefon túl pici betűs a folyamatos olvasáshoz, íráshoz). De a laptop, az bosszant legjobban. Volt rajta egy normálisan működő operációs rendszer, pár éve cseréltem az akkumulátorát és a töltőjét, azóta remekül szuperált, tehát elektronikusan nem volt vele semmi gond, mechanikus romlás okozta a vesztét, és ez sokszorosan is dühítő. Megvárom a januárt, aztán eldől a sorsa, de ilyen könnyen nem mondok le szegényről. 

Egy szó mint száz, három a magyar igazság, most már megvolt a három, köszi, ha lehet, több elromlás már ne legyen.

 

Ha jobb a régi

Nemrég végleg tönkrement a majd' kilenc éve folyamatosan használt laptopom. Ami a legrosszabb, fizikailag ment tönkre, pedig belül egész jól működött -  mindaddig, míg a műanyag testének egyik nagy alkotórésze teljesen el nem görbült a kijelző zsanérjával együtt. Mivel pedig ez éppen azon a tájon keletkezett, ahol a feltöltés, meg a bekapcsoló van, működésképtelen lett az egész. Látván szomorú állapotját, gyorsan kiszedtem belőle a merevlemezt, mentvén a lényeget. Aztán valamelyest még jobban szétszedtem a gépet, hátha  mechanikusan helyre lehet hozni odabentről, de nem. Elgörbült műanyaglapra nincs gyógyszer. 

Megemésztettem, bánatosan belenyugodtam. Bezacskóztam szegényt, hogy majd egyszer kidobom. Azóta telik-múlik az idő, a roncs ott hever becsomagolva, nekem meg mégsincs szívem kidobni. Már látom, hogy előbb-utóbb rászánom magam és megkérdem a számítógépes szakembert, hogy ha beszerzem a hozzávaló alkotóelemet (lehet kapni!),  összeszerelné-e. Mert akkor olyan lenne, mint az új volt majdnem kilenc évvel ezelőtt. Nem vagyok én ennek a fogyasztói őrületnek az embere, szeretem azt a gépet, még a tapipad érintése is más, mint az újabbnak, hát hadd működjön még egy darabig.

A múltkori FB-botrány után nagyon ijesztgettek bennünket a szakértők, és tanácsokkal láttak el, miképpen tudjuk megvédeni az adatainkat. Átnéztem ezeket a jótanácsokat és megállapítottam, hogy ami engem illet, szinte mindent már eleve úgy állítottam be, ahogyan biztonságos.
Aztán kíváncsiságból ránéztem a Bejelentkezett helyek menüpontra, de hogy amit ott találtam, azok alapján a FB hogyan tudna visszaélni az adataimmal, el se tudom képzelni. Úgy látja, hogy ezekről a helyekről jelentkeztem be az utóbbi időben, de hiába keresnének engem Emődön (most pl. ott vagyok szerintük), Kaposváron, Kalocsán, Gárdonyban, Borsodban, ugyan meg nem találnának sehol. Az egészből csak a telefonom típusa és a Budapest igaz. Ja, meg a Firefox.

Most látom, hogy mialatt ide se toltam a képemet, eltűnt a statisztika. Azt hittem a firefox a ludas, mármint hogy csak ő nem tudja produkálni, de nem. Megnéztem két másik böngészővel is, azokon se látszik. Kár, de egy haszna van: nem szembesít azzal, miként fogynak el innen az olvasók (ami nem csoda, persze hogy fogynak, ha ritkábban írok). 

A laptop meg időnként úgy zúg, mint állat, ez nem jó jel, sőt vészjósló jel. Az xp-t is ideje lenne lecserélni a magasságos Microsoft által ránkkényszerített másik rendszerre, mert ha jól számolom, a héten már tényleg megszűnt a támogatása. 

És ezek még a legkisebb gondok. Ez a nyár eddig legalábbis nem az igazi, és hol van még a vége?

Nem tudom, tapasztalt-e ilyet már más is, de velem az történt pár hete, hogy egyszercsak nem engedett kilépni magából a blogspot. Legalábbis azt hittem, de majd mindjárt kiderül, hogy mégse ő a hunyó.

Szóval, van egy-két zárt blog, amit másik blogspotos regisztrációval és a hozzá tartozó gmailes címmel tudok olvasni, nem pedig azzal, ami a saját két blogomhoz érvényes. (Tudjuk, a google, gmail és blogspot erősen összetartozik, ez lehet előny is, de én eddig csak hátrányát tapasztaltam.) Egyszer aztán észrevettem, hogy hiába akarom azokat a meghívós blogokat megnézni, egyszerűen nem enged belépni más címmel, mert azt érzékeli, hogy még mindig be vagyok jelentkezve a saját blogspotos felületemre, holott nem, már kiléptem egyszer, kétszer, sokszor, de ezt nem veszi tudomásul. Eközben pedig, és ez volt a legérthetetlenebb, a gmailes egyéb címeimre be tudok lépni, azt megengedi. 

Több nap telt el így, amikor eszembe jutott, hátha a böngésző a ludas, tehát megpróbáltam a chrome-mal is és igen! A chrome látta, hogy kijelentkeztem, engedett belépni a másikkal, szóval, a firefox hibája az egész. A hiba egyébként nem szűnt meg, talán örökre így marad.  Azért van előnye is, mert nagyon kényelmes ám, hogy a blogot azóta is bármikor írhatom, javíthatom, szerkeszthetem, belépnem sem kell, mert ki se léptet. :) Kész röhej, de nagyon szeretnék rájönni, technikailag egyáltalán hogyan lehetséges ez, mert akárhogy töröm a fejem, egyelőre el se tudom képzelni.  

Nem lesz kedvencem a Viber, ez már biztos. Nem mondom, persze a semminél  jóval több maga a tény, hogy tudunk beszélgetni Budapest-Jeruzsálem viszonylatban, ráadásul ingyé', de az igazat megvallva az a kommunikáció, ami így létrejön az éterben,  beszélgetésnek csak igen nagy jóindulattal nevezhető. Két-három szótag, ami hallható, a többit a kontextusból ki kell következteni, aztán vagy sikerül, vagy nem. Talán úgy kéne megoldanunk, mint a régi, rádióösszeköttetéssel vagy mivel működő kapcsolatokban, ahol a beszélő a saját szövege végén mindig bemondta, hogy "vége" és lenyomott egy kapcsolót - ekkor kezdhetett a másik beszélni. Csak az a bökkenő, hogy ha így is csak pár szótagot hallhatna a másik, netán a vége szót se hallaná, akkor ott lennénk, ahol a part szakad. :)

 Szerencse, hogy a Viberrel lehet írásbeli üzeneteket is küldeni, ami szintén ingyenes, így aztán, ami nem volt hallható a beszélgetés során, azt leírhatjuk. Egy szó, mint száz, nagy dolog ez a huszonegyedik századi technika, de bőven van még mit fejleszteni rajta. Kétségem sincs, hogy ez előbb-utóbb megtörténik, és amilyen sebességgel hasít manapság a fejlődés, könnyen lehet, hogy még én is megérem.

Brühühüüü... lehet, hogy ki fog nyiffanni a géhéhéhépeeem, ne má'! :((( Ha szerencsém lesz, akkor csak a vincsesztert dobhatom ki, de ez a kérdés még függőben van. Úgyhogy jelenleg minden perc ajándék, a háttérben surrog a fájlok mentése egy külső tárolóra, de azért ha kérhetem, most már ne legyen rendszer ebből, hogy másfél havonta újratelepítsek, grrr...   :(

Na de addig is: hajnalban, miközben a jól hangszigetelt ablakon keresztül is áthallom a brutális szél zúgását, azt mondja a meteorológus fiú: "A következő napokban összefüggő hótakaró nem alakul ki, inkább csak olyan hangulatkeltő havazás várható."   :)) Ez tetszett, bár ami engem illet, a hangulatkeltő napsütésre, sőt a hangulatkeltő nyárra szavaznék, de tudom, annak most végképp nincs esélye.

Lassan akar eljönni az a bizonyos ezerötszázadik bejegyzésem és mire eljő, annak is örülni fogok, ha egyáltalán meg tudom írni. Mert most meg még a technika ördöge is beletette a patáit az utamba, úgy néz ki, jobblétre szenderült a gépem. Szerencsére van mááásik, legalábbis miután kiszerelgettem a haldoklóból bizonyos elemeket és beszerelgettem a régóta hiányos állapotban pihenő másikba, így mégis tudok kapcsolatot teremteni a szájbervilággal. Sajnálom szegény agyongyötört gépemet, hét éve szolgált, ami végül is matuzsálemi kor, de mégis...Az is igaz viszont, hogy én ilyenkor mindig úgy vagyok, hogy a miért izgat nagyon, mert elég baj, hogy bedöglött, de addig teperek, míg meg nem találom és meg nem értem az okot.

Ámde ahhoz képest, hogy egy napja még úgy látszott, nyomtalanul eltűnt a Dokumentumok mappa, mostanra már változott a helyzet: megvan az, csak nem látszik - ne untassuk a publikumot a részletekkel, lényeg, hogy van program, ami látja, így aztán ki is lehetett menteni belőle mindent, hurrá. Hja, kérem, bonyolult az élet. És ez csak egy kis szeletke az életből. :)

Az rendben lenne, hogy már jó ideje nem foglalkozom a blogom dizájnjával, évek óta ilyen, de hogy most már háttér sincs, ez mégse normális állapot. Most már valóban aktuális egy új sablonfabrikálás, nem örülök neki, de kénytelen leszek rászánni magam. Régi szép idők, de messze tűntetek, amikor képes voltam minden adandó alkalommal új kinézetet szerelgetni és még élveztem is. 

Szolg. közl.

Látom, hogy a régi yahoo-s címemről valami rejtélyes izé emaileket küldött minden címre, amit csak talált a listában, én is kaptam a saját, másik fiókomba. A levélben egyetlen link van, én sem tudom, milyen oldalt reklámoz, mert persze nem nyitom meg. A yahoo-s fiókot már évek óta nem használom, párhavonta kitörlőm belőle a 100-200 felgyülemlett spamet, tulajdonképpen törölhetném is az egészet, dehát abban vannak a bloggerkedésem kezdetétől kapott-küldött levelek, szóval, érzelmi okok, naná. :-)

Szolgálati közlemény

Vannak / lesznek, akik a nevemben meghívót kapnak a twoo-ra. Nem én küldöm, hanem a Nagy Testvér, mert nagytestvér annyi van már, mint égen a csillag, csak egy kattintás, és máris hozzáférnek a címlistánkhoz. Úgyhogy ha jót akartok, dobjátok ki, sorry.

Ez a FB nem normális. Tudom, hogy az illető, akit keresek, rajta van, pontosan tudom a nevét, ami nem is bonyolult, eltéveszteni sem lehet, beírom. Nincs rá találat, illetve kijön néhány azonos nevű, de egyik sem ő. Nem értem, próbálkozom másodszor, harmadszor, negyedszer, beírom szokványos né-formulás asszonynévvel, bár tudom, hogy nem úgy használja, de hátha... és nem, sehogy se jön elő. Ráment fél órám, közben közös ismerősökön törtem a fejem, végre beugrott egy és íme, győzelem: a közös ismerős ismerősei közt ott van az illető, természetesen azzal a névvel, amit vagy hatszor beírtam és nem adta ki a találatot.

Hogy van ez? Mitől nem adja ki azt a találatot, amit aztán kerülő úton megközelítve mégis el lehet érni, tehát van? Vagy létezik olyan beállítási lehetőség, hogy a névre egyenesen rákeresve ne hozza ki? Dehát ennek mi értelme lenne? Marad az eredeti feltevés, hülye a FB és kész. :(

Tizenvalahány év internetezés és nyolc év blogírás alatt már annyi mindent láttam itt a szájbervilágban, mégis megüti a szememet még most is, hogy a legváratlanabb pillanatokban jelenik meg az ablak peremén egy-egy velem kapcsolatba hozható reklám. Mostanában például rendszeresen soproni szállodák ajánlanak foglalást, akciót, hétvégét, akármit. Nem egri, kőszegi vagy keszthelyi, - pedig azok is mind nagyon szép vidékek és biztosan ott is vannak remek szálláshelyek és akciós lehetőségek - hanem éppen soproni. Mert a Nagy Testvér figyel és pontosan tudja, hogy gyakran emlegetem Sopront levélben, blogban, kommentben. És megjegyzi. 

Már nem is mondom, hogy félelmetes, csak annyit jegyzek meg, hogy nekem ilyenkor mindig a verssor jut eszembe:  Számon tarthatják, mit telefonoztam | s mikor, miért, kinek. | Aktákba irják, miről álmodoztam | s azt is, ki érti meg. 

A világ nem változott azóta, csak a technika rohant át rajtunk, és már nem kell telefon sem a számontartáshoz, elég a virtuális térben leírt szó.

Süket a telefon, bejelentettem, vizsgálják, hálózati hiba, javítás folyamatban, stb. És bármennyire fura, de az sokkal jobban zavarna, ha net nem lenne.

Ugyan itt nem freeblogon vagyunk, de azért szólok a pórul járt freeblogos blogtársaknak (mer' má' mér' ne szólnék, ugyi), hogy próbálják meg a következő módszert. Írják be a böngésző címsorába ezt: http://cache:blogneve.freeblog.hu - értelemszerűen a 'blogneve' helyére a saját blogjuk nevét, az írásjelekre pedig kéretik vigyázni.
És ekkor, ha szerencsénk van, a legelső találat a keresett blogot mutatja, ott pedig érdemes a Tárolt változatra kattintani, aztán örülni. Mert láthatók a bejegyzések, amiket szövegestül, képestől be lehet másolni a blogszerkesztőbe, sőt a dátumokat is lehet produkálni a tárolt változatnak megfelelően. A kommentek ugyan nem jönnek elő, de legalább nem veszett el minden. Kipróbáltam, nekem működött a módszer.
Egyébként nagy tanulsága ennek az ügynek, hogy érdemes gyakran exportálni a blogot, ilyen lehetőség a freeblogban és a blogspotban is van. Dehát ki gondol ilyesmire, ugyebár, én sem szoktam - kivéve most, mert az előbb persze gyorsan elmentettem, sose lehet tudni.

Elég nagy gond lehet a fríblog háza táján, mert egész nap határozatlan ideig szóló karbantartást jelzett, most pedig ugyan működnek a blogok, de az augusztusi bejegyzések az utolsók, se szeptember, se október, a novemberről nem is beszélve. Korszerűen szólva: de durva!
Az viszont furcsa, hogy a hírekben sehol semmi említés erről. Mondjuk, a fríblog kezdő oldalán van egy mondat és van egy hír is, ám arra rákattintva a Nincs meg (avagy a közismert '404 - a fájl elveszett') üzenet jön elő. A kör bezárult.

Dél körül kezdtem hívogatni a T-akármit, hogy tisztázzam velük, most akkor hogyan gondolják az én átállásomat másik dsl-csomagra. Mert jött már számla februárban, természetesen még a régi csomag díjáról, természetesen nem fizettem be (de ezt akkor meg is beszéltem velük), aztán jött számla egy kicsinyke összegről, ami nyilván valaminek a különbözete, csak éppen még a régi díjcsomag neve szerepel rajta, és végül jött számla ma is, naná hogy a régi csomag áráról, de ez most már fizetési emlékeztető címmel ellátva, megpendítve a büntit, hogy ha és amennyiben nem fizetek eddig és eddig, akkor a szolgáltatást megvonhatják és a visszaállításnak anyagi vonzata lesz. Na, menjetek ám ti... mondtam, és már tényleg tudni szerettem volna, mit is fizessek én akkor mostan? Mert hiába tudom, hogy igazam van, ha az egyik kéz, mely a régi számlát és a felszólítót állítja ki, nem tudja, hogy a másik kéz közben - jó lassan ugyan, de mégis - intézi az újat. Attól még simán lekapcsolhat engem a netről a régicsomagos kéz (mert ha egyszer beindul a gépezet, azt meg nem állítja semmi), aztán majd bizonyítsam be, hogy igazam volt.
Szóval, dél körül kezdtem őket hívni, ilyen azonosító, amolyan numerikus kód, behízelgő géphang, majd zene, zene és zene. Meguntam, kihangosítottam, jöttem-mentem, vasaltam, gombot varrtam, letettem a telefont, ebédeltem, újra tárcsáztam, azonosító, kód, géphang, már kottázni tudtam volna a várakoztató zenét, és végül úgy fél négy tájban élő ember szólalt meg a vonal végén. Utánanézett, megbeszéltük, biztosított róla, hogy a régi számla már visszavonva, minden rendben és előbb-utóbb majd kapok számlát az új előfizetésről is. Ami ugyebár február 9-dike óta él. Miért működik ez így nálunk, miért? Bocs', mit beszélek itt hülyeséget, még hogy működik, ugyan már.