2017. március 20., hétfő

Többször is elsírtam már e hasábokon, hogy mindig csak utólag szerzek tudomást egy-egy flashmobról, de most nem, mert tegnap végre életemben először részt vettem egy ilyen megmozduláson. Az alkalom Bach születésének 332. évfordulója volt, ami ugyan csak kedden lesz, de mi már vasárnap délután megünnepeltük. Stílusosan a BACH-csomóponton és környékén  zajlott az esemény, kezdésként a buszmegállóban, majd pedig letámadtuk az arra közlekedő menetrend szerinti autóbuszokat és mint a mérgezett egerek száguldoztunk egy-két megállónyit, majd leszállva ugyanezt visszafelé is, többször egymás után. És persze minden járművön meglepetésszerűen elénekeltük ugyanazt a két darabot: a h-moll mise vezérkorálját és a Parasztkantáta legismertebb dalát, miközben egyikünk egy nagy bekeretezett Bach-portrét tartott maga elé, vezetőnk pedig a produkció végén bemondta, hogy mindezt milyen alkalomból adtuk elő. 

A közönség jól fogadta a váratlan műsort, legtöbben mosolyogtak, sokan megtapsoltak, némelyek megköszönték, volt, aki fényképezett és voltak, akik integettek a tovahaladó buszból, miután mi leszálltunk. Egy kis életet vittünk a vasárnap délutáni punnyadásba. Máris törhetjük a fejünket a jövő évi 333. születésnapon, mert annak aztán igazán ütősnek kell lennie.

2017. március 10., péntek

Maradjunk még egy kicsit a várostörténetnél, annál is inkább, mert már szégyenletesen régen volt az a pillanat, amikor megígértem egy kedves olvasómnak, hogy mutatok még érdekességet a szívéhez oly közel álló környékről, az Astoria-kereszteződésről. Meg aztán nem is tudom, van-e ebben a városban még egy útkereszteződés, amelynek épületeiről ennyit lehet mesélni. Szóval, maradjunk még egy kicsit az Astoria-kereszteződésnél.

Volt ott az Astoria szállodával átellenben egy ház, a Vigyázó-ház, 1837-ben építtette Vigyázó Antal gróf. Ilyen volt:


A ház egy egész évszázadig állt azon a helyen. Földszintjét kereskedők bérelték, az emeleti szobákban pedig az éppen aktuális Vigyázó-leszármazottak laktak, legutoljára Vigyázó Ferenc. Sosem nősült meg, szülei halála után csak két szobát - hálót és dolgozószobát - használt a házból, a többit lezáratta. A közélettől teljesen visszavonultan, egyszerű életet élt, inasával a szomszédos kifőzdéből hozatta az ételt. Mivel utódja nem volt, tudta, hogy vele a család férfiágon kihal, ezért - és néhai szülei akaratát is követve - végrendeletében vagyona nagy részét a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta. 

Amikor 1928-ban meghalt, az Akadémia a vagyon mellé éveken át húzódó pereskedést is kapott, mert az oldalági rokonság természetesen megtámadta a végrendeletet. Úgyhogy csak a pereskedés lezárulta után, 1935-ben jutott minden az Akadémia birtokába. Többek között az egyemeletes Vigyázó-ház is.

1935-ben a ház mellett felépült a Georgia biztosítótársaság bérháza, úgy tessék érteni, hogy ami a mai képen itt a piros vonaltól jobbra van, eredetileg az volt a Georgia-ház:
(forrás: kep-ter.blogspot.hu)
A kis egyemeletes Vigyázó-ház még három évig állt, aztán 1938-ban lebontották, ott a jobb felső sarokban már jól látszik a Georgia-ház:



A Vigyázó-ház helyére az Akadémia egy év alatt a Georgia-házhoz illeszkedő épületet emeltetett. Így tehát az a bizonyos hatalmas, a mai Rákóczi út és Károly körút sarkán álló épület tulajdonképpen nem egy ház, hanem kettő, egymáshoz ragasztva.

Majd máskor mesélek még a Vigyázó-családról, Rákoskeresztúrról, meg az Akadémiáról, így együtt erről a háromról.
 

2017. március 7., kedd

Most van az a pillanat, hogy döntenem kell: vagy írok ide, vagy búcsút veszek a blogomtól, de végleg. Hmm... hmm... tán akkor mégis inkább írok.

Kezdem is egy rejtvénnyel, igaz, a Budapestet ismerők lesznek előnyben, ezért előre is elnézést kérek. Találtam ma egy cikket, Kodály Zoltán életének budapesti helyszíneiről szól. Amikor mindjárt az elején beleütköztem ebbe a fotóba, arra gondoltam, igazán odaírhatták volna, hogy melyik utca ez. Aztán kinagyítottam és megvilágosodtam. Mert van egy részlet, ami eligazít. Na, kedves olvasó, hajrá!

És ráadásként egy szorgalmi feladat: miből lehet pontosan, hitelt érdemlően megnevezni, milyen fajta kocsik láthatók a képen?

(Aztán ha majd sikerül kijavítanom a gépemen a szövegbevitelért felelős illesztőprogramot vagy akármit, ami pillanatnyilag ide-odaugráltatja gépelés közben a betűket, akkor megint jövök, de jelenleg halkan sikítozom ettől a használhatatlan izétől - azért ti addig csak találgassatok.)



2017. február 1., szerda

Már ettem, vitamint ittam, valamint ittam kávét tejszínnel, és édesítő helyett mézzel (a cukrot lusta voltam előszedni, úgy el van pakolva, mert nagyon ritkán van rá szükség), szóval, én igazán mindent megtettem, hogy az energiabevitelt fokozzam. Ami ugyan a kilóimat tekintve egyáltalán nem okos dolog, de ma reggel óta legszívesebben csak hevernék és aludnék, pedig eleget aludtam éjjel is. Ja, még müzliszeletet is ettem, az is csupa kalória. 
Minden bizonnyal tényleg jön a meleg, bár most még a jég az úr - mármint a tóvá duzzadt víz alatt. És még mindig csak esik, esik az eső. A pozitív szemléletet meg hiába keresem, benéztem ide, bekukkantottam oda, még kotorásztam is kicsit, de sehol se találtam, alighanem elkeveredhetett valahová. Mert ami negatív, az nem pozitív, ugyebár, még akkor sem, ha annak akarjuk látni. Aludjunk. Vagy szedjük össze magunkat. Lehet választani.

2017. január 26., csütörtök

Ma 130 éve, 1887. január 28-án kezdték el építeni az Eiffel-tornyot. A párizsi Gustave Eiffel cége tervezte azt is, meg korábban a mi Nyugati pályaudvarunkat is.

Általában ennyi magyar vonatkozású adat szokott eszünkbe jutni, ha Eiffel nevét halljuk. Pedig volt más alkotása is az Eiffel-cégnek:  a szegedi belvárosi közúti híd elődjét Feketeházy Károly és Gustav Eiffel közösen tervezték, állt is 1883-tól egészen 1944 őszéig, amikor a visszavonuló németek felrobbantották.

És van még egy - igaz, mostanra már határunkon túl lévő - építmény, mégpedig Óbecse mellett: a Ferenc-csatorna Tisza felőli torkolatánál ma is álló Türr István zsilip. Ma már nem működik, de értékes, szép ipari műemlék. 

A zsilip régen, működés közben...
Kép forrása: http://keptar.oszk.hu

...és ma:
Kép forrása: dunaiszigetek.blogspot.hu

2017. január 20., péntek

Legalább itt legyen már nyár, úgyhogy nem érdekel, hogy január van, most igenis nyári képeket mutatok.

Még hónapokkal ezelőtt találtam az Urbanista blogon többek közt ezt a képet a badacsonyi Tátika étteremről 1964-ből és akkor azonnal eszembe jutott, hogy nekünk is van egy, a badacsonyi kikötőben készült fotónk, de azon még nincs ott ez a feltűnő épület. Rövid keresgélés után kiderült, hogy a Tátika étterem 1961-ben épült, mi pedig jóval korábban, 1956 nyarán, egy fonyódi nyaralásunk idején jártunk Badacsonyban. A két kép közt más különbség is felfedezhető, mégpedig hogy azok a bizonyos ostornyeles lámpák is csak később jöttek divatba.


Következik Tihanyrév 1963-ban és ötven évvel később. 
Régen ebben az ufószerű építményben volt a pénztár és persze a váróterem is. Aztán 2013-ban, amikor ott jártam, már kétszintes volt a ház - ettől még jobban hasonlít egy repülő csészealjra - és váróterem sincs már, étterem lett belőle.

Az utolsó képpár pedig a Szántódrév állomásépületét mutatja 1968-ban és 2013-ban. Ez változott a legkevésbé (kivéve persze a világoskékre festést), ámbár nem tudom, most is váróterem-e még, mert elmulasztottam közelebbről megvizsgálni, siettem, hogy elérjem az éppen visszainduló kompot.




2017. január 17., kedd

Nem, nem felejtettem el, hogy elhatározásom szerint naponta kellene ide írnom, csak most nincs kedvem. Megnéztem, pillanatnyilag 7 azaz hét piszkozatom sorakozik a bejegyzések közt, de egytől-egyig mindegyik még utánanézést, keresgélést, kipofozást, egyszóval további munkát igényel. Ha már ilyen vegyesblogom van, amibe beleillik  minden, az apró szösszenet, a lelkizés, a vicc, a pillanatkép, meg az ismeretátadás is, akkor elég pech, ha mind a hét vázlatbejegyzés az utóbbi kategória - és most ez a helyzet. Úgyhogy majd jövök, most jóccakát!