2017. április 19., szerda


Egy kép a dokumentáció kedvéért. Készült 2017. április 19-dikén.




2017. március 28., kedd

Ilyen volt az iskolánk 1936-ban, amikor még polgári iskola volt:

Aztán ilyen volt a 2000-es évek elején, már bezárva:

Most pedig - miután három évvel ezelőtt lebontották - ez épül a helyén:
Úgy hírlik, az emeleten lakások lesznek benne, a földszinten pedig üzletek. Ahogy elnézem, csak a tűzcsap és a fák a régiek. A hely szelleme nem öröklődik.

2017. március 27., hétfő

Nosztalgiatúra Rákosligeten

Ebben a házban szenvedtem annak idején a hegedűórákon...

... némelyik tanévben pedig ebben. De itt volt a könyvtár is, ahonnan sorban kölcsönöztem a Verne-regényeket, Lányok évkönyvét, Dékány András-regényeket, meg még ki tudja, mi mindent.
Akkoriban is teniszpálya volt előtte, amit minden télen jégpályává alakítottak át, oda jártunk korcsolyázni. Magasszárú cipőre felcsavarozott korcsolyával, természetesen.

És átugrottam Keresztúrra is, hogy még mielőtt újra eladják a Vigyázó-kastélyt, lefotózzam az utcai homlokzatot, mert a net csak az udvari front képeivel van tele, utcai képet alig találni. A nagy autóforgalom miatt alig tudtam pár másodperces szünetekben kattintgatni, hogy a barokk-eklektikus épület látványába minél kevésbé rondítson bele a huszonegyedik század.

Összefonódó családi címerek és barokk kori szobrocskák:

2017. március 20., hétfő

Többször is elsírtam már e hasábokon, hogy mindig csak utólag szerzek tudomást egy-egy flashmobról, de most nem, mert tegnap végre életemben először részt vettem egy ilyen megmozduláson. Az alkalom Bach születésének 332. évfordulója volt, ami ugyan csak kedden lesz, de mi már vasárnap délután megünnepeltük. Stílusosan a BACH-csomóponton és környékén  zajlott az esemény, kezdésként a buszmegállóban, majd pedig letámadtuk az arra közlekedő menetrend szerinti autóbuszokat és mint a mérgezett egerek száguldoztunk egy-két megállónyit, majd leszállva ugyanezt visszafelé is, többször egymás után. És persze minden járművön meglepetésszerűen elénekeltük ugyanazt a két darabot: a h-moll mise vezérkorálját és a Parasztkantáta legismertebb dalát, miközben egyikünk egy nagy bekeretezett Bach-portrét tartott maga elé, vezetőnk pedig a produkció végén bemondta, hogy mindezt milyen alkalomból adtuk elő. 

A közönség jól fogadta a váratlan műsort, legtöbben mosolyogtak, sokan megtapsoltak, némelyek megköszönték, volt, aki fényképezett és voltak, akik integettek a tovahaladó buszból, miután mi leszálltunk. Egy kis életet vittünk a vasárnap délutáni punnyadásba. Máris törhetjük a fejünket a jövő évi 333. születésnapon, mert annak aztán igazán ütősnek kell lennie.

2017. március 10., péntek

Maradjunk még egy kicsit a várostörténetnél, annál is inkább, mert már szégyenletesen régen volt az a pillanat, amikor megígértem egy kedves olvasómnak, hogy mutatok még érdekességet a szívéhez oly közel álló környékről, az Astoria-kereszteződésről. Meg aztán nem is tudom, van-e ebben a városban még egy útkereszteződés, amelynek épületeiről ennyit lehet mesélni. Szóval, maradjunk még egy kicsit az Astoria-kereszteződésnél.

Volt ott az Astoria szállodával átellenben egy ház, a Vigyázó-ház, 1837-ben építtette Vigyázó Antal gróf. Ilyen volt:


A ház egy egész évszázadig állt azon a helyen. Földszintjét kereskedők bérelték, az emeleti szobákban pedig az éppen aktuális Vigyázó-leszármazottak laktak, legutoljára Vigyázó Ferenc. Sosem nősült meg, szülei halála után csak két szobát - hálót és dolgozószobát - használt a házból, a többit lezáratta. A közélettől teljesen visszavonultan, egyszerű életet élt, inasával a szomszédos kifőzdéből hozatta az ételt. Mivel utódja nem volt, tudta, hogy vele a család férfiágon kihal, ezért - és néhai szülei akaratát is követve - végrendeletében vagyona nagy részét a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta. 

Amikor 1928-ban meghalt, az Akadémia a vagyon mellé éveken át húzódó pereskedést is kapott, mert az oldalági rokonság természetesen megtámadta a végrendeletet. Úgyhogy csak a pereskedés lezárulta után, 1935-ben jutott minden az Akadémia birtokába. Többek között az egyemeletes Vigyázó-ház is.

1935-ben a ház mellett felépült a Georgia biztosítótársaság bérháza, úgy tessék érteni, hogy ami a mai képen itt a piros vonaltól jobbra van, eredetileg az volt a Georgia-ház:
(forrás: kep-ter.blogspot.hu)
A kis egyemeletes Vigyázó-ház még három évig állt, aztán 1938-ban lebontották, ott a jobb felső sarokban már jól látszik a Georgia-ház:



A Vigyázó-ház helyére az Akadémia egy év alatt a Georgia-házhoz illeszkedő épületet emeltetett. Így tehát az a bizonyos hatalmas, a mai Rákóczi út és Károly körút sarkán álló épület tulajdonképpen nem egy ház, hanem kettő, egymáshoz ragasztva.

Majd máskor mesélek még a Vigyázó-családról, Rákoskeresztúrról, meg az Akadémiáról, így együtt erről a háromról.
 

2017. március 7., kedd

Most van az a pillanat, hogy döntenem kell: vagy írok ide, vagy búcsút veszek a blogomtól, de végleg. Hmm... hmm... tán akkor mégis inkább írok.

Kezdem is egy rejtvénnyel, igaz, a Budapestet ismerők lesznek előnyben, ezért előre is elnézést kérek. Találtam ma egy cikket, Kodály Zoltán életének budapesti helyszíneiről szól. Amikor mindjárt az elején beleütköztem ebbe a fotóba, arra gondoltam, igazán odaírhatták volna, hogy melyik utca ez. Aztán kinagyítottam és megvilágosodtam. Mert van egy részlet, ami eligazít. Na, kedves olvasó, hajrá!

És ráadásként egy szorgalmi feladat: miből lehet pontosan, hitelt érdemlően megnevezni, milyen fajta kocsik láthatók a képen?

(Aztán ha majd sikerül kijavítanom a gépemen a szövegbevitelért felelős illesztőprogramot vagy akármit, ami pillanatnyilag ide-odaugráltatja gépelés közben a betűket, akkor megint jövök, de jelenleg halkan sikítozom ettől a használhatatlan izétől - azért ti addig csak találgassatok.)



2017. február 1., szerda

Már ettem, vitamint ittam, valamint ittam kávét tejszínnel, és édesítő helyett mézzel (a cukrot lusta voltam előszedni, úgy el van pakolva, mert nagyon ritkán van rá szükség), szóval, én igazán mindent megtettem, hogy az energiabevitelt fokozzam. Ami ugyan a kilóimat tekintve egyáltalán nem okos dolog, de ma reggel óta legszívesebben csak hevernék és aludnék, pedig eleget aludtam éjjel is. Ja, még müzliszeletet is ettem, az is csupa kalória. 
Minden bizonnyal tényleg jön a meleg, bár most még a jég az úr - mármint a tóvá duzzadt víz alatt. És még mindig csak esik, esik az eső. A pozitív szemléletet meg hiába keresem, benéztem ide, bekukkantottam oda, még kotorásztam is kicsit, de sehol se találtam, alighanem elkeveredhetett valahová. Mert ami negatív, az nem pozitív, ugyebár, még akkor sem, ha annak akarjuk látni. Aludjunk. Vagy szedjük össze magunkat. Lehet választani.