2024. április 11., csütörtök

Bejegyzésem a múltból – 2009 január

Kaptam egy bloglabdát: a 2008-ban olvasott könyvekről kell írni. Bár már nem dolgozom könyvtárban, ellenben járok könyvtárba, így még válaszolni is tudok. Mert sok-sok megelőző évtől eltérően, amikor kezembe nem vettem regényféle kötetet, legfeljebb rövidebb olvasmányokra futotta az időmből és a türelmemből, szóval azoktól az évektől eltérően mostanában már olvasok egész könyveket is. 

Tehát öt könyv 2008-ból:

Móra Ferenc: Utazás a föld alatti Magyarországon – mert mindig érdekelt a régészet és Móra is a kedvenceim közé tartozik.

Thury Zsuzsa: Szökés karácsonykor – nosztalgiából kifolyólag, mert ezt a könyvét ugyan nem olvastam csíkos-pöttyös lányregényes koromban, de Thury Zsuzsától egyebeket igen, és a mai eszemmel mindig megdöbbenek, hogy ezeknek az ifjúsági regényeinek mennyire letagadhatatlanul ötvenes évekbeli vonalas a stílusa, pedig ha ettől eltekintünk, akkor jól tudott volna írni.

Cseh Tamás: Bérczes László beszélgetőkönyve – csak mert szeretem Cseh Tamást.

Vitray Tamás: Kiképzés – csak mert szeretem Vitrayt.

Jankovics Marcell: Lékiratok – ezt kár volt megszereznem (nagy nehezen, könyvtárközi kölcsönzéssel!), mert addig kedveltem J. M-t, de ezután már nem, sorry.

Ezeken kívül olvastam még másokat is, volt köztük nosztalgiából előkapott régi, de újdonságként felfedezett új is, és volt néhány, amit abbahagytam vagy azért, mert egyszercsak már nem érdekelt, vagy azért, mert csalódást okozott és nem azt kaptam, amit vártam. De azért olvasni még mindig nagyon jó dolog.

**********************


Mindezt tizenöt évvel ezelőtt írtam. Szégyen vagy nem, de ma már nemhogy öt, hanem egy könyvet sem tudnék felmutatni évente. Olyat legalábbis nem, amit folyamatosan olvastam, netán kiolvastam volna. Könyvet csak akkor veszek a kezembe, ha valaminek utánanézek, adatoknak, tényeknek, neveknek, de ez is csak nagyon elvétve fordul elő, mert az utánanézést soha nem könyvben kezdem, hanem az online felületeken. Nem mintha már nem szeretném a könyveket, hanem csak  praktikus oka van ennek: sokkal könnyebben és gyorsabban jutok így a keresett információhoz, sőt egyszerre több információhoz! "Ment-e a könyvek által a világ elébb?" A világ is, én is, mentünk elébb, az biztos. De a világ is változott, én is változtam, bármennyire szomorú, nincs mit tenni.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Érdekes, amit írtál, Ági. Akkor és most.
Nálam pont fordítva van. 2009-ben mit is olvashattam, hát az biztos hogy keveset. (Utánalestem, 4 könyvet. Siralmas....Bár köztük van a Sinistra körzet, az Amerikai tragédia meg egy Hermann Hesse is(erre egyáltalán nem isemlékszem)
Mióta viszont nyugdíjas vagyok, szinte annyit olvasok, mint a gimiben (vagyis szinte állandóan😋). Első dolgom volt beiratkozni a tőlünk pár házzal odébb lévő fiókkönyvtárba. A kortárs irodalommal az elmúlt évtizedekben majdnem teljesen elmaradtam, és úgy általában a szépirodalommal. Regényt olvasok, tkp 99 %-ban. Remek dolog, főleg az a rég elfeledett élmény, hogy nem tudom letenni a könyvet.
Utánanézni persze a neten szoktam, meg ha valami nem jut eszembe, akkor is mindjárt a billentyűzethez folyamodok.
rhumel

Ági írta...

Rhumel, 2008-ban én már nyugdíjas voltam, ráértem olvasni, és akkor még előfordult fiktív olvasmányom is, főleg klasszikus krimik. Aztán később már ezekről leszoktam, de egyebeket olvastam sokat, rendszeresen jártam könyvtárba is egészen a járvány kezdetéig.

Rozsa T. (alias flora) írta...

Sajnos, én is egyre kevesebb könyvet olvasok, elsősorban azért, mert szokásom volt az ágyban olvasás elalvás előtt. Most meg a szemműtét óta ez utóbbi nehezemre esik. Marad a képernyőről olvasás, de az nem KÖNYV!... A könyv pedig hiányzik, pedig mindenütt hegyekben vár rám...

Ági írta...

Rózsa, nekem mar eszembe jutott, hogy talán e-book olvasót kellene használnom, kényelembôl. Nagyítható a szöveg, nem kellene beszerezni papírkönyveket, dehát az mégsem ugyanaz, mint egy valóságos könyvet lapozgatni.