Lehet választani,  mi a jobb: hogy visszavonhatatlanul véget ért a nyár és jön az ősz (a későbbiekről nem is beszélve), vagy az, ami a Déli-sarkon van, például a Casey kutatóállomáson. Szívesen cserélnénk velük? Én biztosan nem, de azért az érdekesség kedvéért innen a 23 Celsiusból nézegetni egészen más.

A Casey a három állandó antarktiszi ausztrál kutatóállomás egyike, Perth-től 3880 km-re fekszik, nevét Lord Richard Casey volt főkormányzóról kapta. A jelenlegi állomást az 1980-as évek végén emelték: a "Vörös Pajta" nevű központi épület az Antarktisz legnagyobb önálló építménye, körülötte a "Zöld Pajta" az élelmiszerraktár, a "Sárga Pajta" pedig a konyha.  A nyári időszakban 150-160 ember él az állomáson, télen ez 15-20 főre csökken.

Így változtak a fények a  kutatóbázis körül az elmúlt két nap alatt tízpercenként, de nézd csak a bal alsó sarokban azt a -25-28 Celsius fokot! Éjszaka 28° körül volt,  de délben is csak 2-3 fokkal lett melegebb.
(Ezt is, mint a többi ilyent is,  tényleg érdemes  teljes képernyős módban nézni, úgy az igazi!)

Csak amikor már betettem a videót, akkor vettem észre itt elöl azt a táblát, mármint hogy valami írás van rajta. Kinagyítottam és ez volt ott: Happy birthday, Rueben. Erre aztán figyelmesebben átfuttattam az egészet és hol ilyen, hol olyan név volt a táblán, tehát úgy látszik, mindig aktualizálják a nevet, mert a két nap folyamán többször is változott. De vajon ki lehet Alexandra, Rueben, Jenifer és a többiek, vajon kiknek szól a köszöntés? Talán a kamera segítségével így üzennek az otthon lévő és épp születésnapos rokonnak, ismerősnek, kedvesnek? Az egyik képkockán el lehet csípni, amint egy ember éppen ügyködik a táblánál, háttal áll, és amikor eltűnik onnan, akkorra már Rueben helyett Jenifernek szól a happybirthday. :)

De hogy a ma délutáni még újabb felirat kinek szól, azt talán csak az üzenő tudja, mert mielőtt besötétedett, a táblán ez volt látható: Happy birthday Devil Skin. :)))

Tegnap, június 23-dikán volt 57 éve, hogy hatályba lépett az Antarktisz-egyezmény alapszerződése, amely szabályozta az Antarktisz nemzetközi jogi viszonyait és védett területnek nyilvánította a földrészt, melyen tudományos kutatást szabadon lehet folytatni, de tilos minden katonai tevékenység.

Ebből az alkalomból nézzünk rá ismét egy ottani webkamerára, mégpedig az USA-érdekeltségű Palmer kutatóállomáséra. Az állomást Nathaniel B. Palmer tengerészről nevezték el, aki  1820-ban valószínűleg első emberként jutott el az Antarktiszra - azért valószínűleg, mert nagyjából ugyanabban az időben egy brit és egy orosz hajó is járt a környéken.

Ezt az állomást 1968-ban építették ki, nyáron kb. 40, télen 10 fő dolgozik ott, akik nagyrészt biológiai kutatásokat végeznek, a tengeri állatvilágot, fókák, madarak életét tanulmányozzák.

Erre az oldalra kattintva meg lehet nézni az éppen aktuális előző egy napot, ahogy változnak a fényviszonyok, igazán nagyon látványos. Kattints a kép közepére, ekkor nagy méretben nyílik meg ugyanaz és ott a nyíllal el lehet indítani (néha ugyan reklám is bejön, de általában csak a végén). De én már korábban összeállítottam egy képsorozatot a kamera két héttel ezelőtti képeiből, mert akkor a helyszínen történt is valami, mégpedig jött egy hajó!  Nem tudom, végül mikor távozott, de aznap biztosan ott is maradt a kikötőben.
(Már régen mondtam, úgyhogy mondom: jobbra lent a négyzetre kattints, hogy teljes képernyős legyen, mindjárt sokkal jobb lesz.)

A hajó  a Laurence M. Gould jégtörő, melyet az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Alapítványa az ötödik óceánnak is nevezett Déli-óceán tanulmányozására használ. Akiről elnevezték, Laurence McKinley Gould amerikai tudós volt, sarkkutató, aki az 1920-as évek végén részt vett Richard E. Byrd admirális első antarktiszi expedícióján.

A kameraképeken a nagy távolság miatt azt hihetnénk, hogy ez egy kis hajó, de az alábbi képen látszik a valós mérete - itt éppen a chilei Punta Arenas kikötőjében dokkol, mindig onnan indul a Palmer állomásra:

Itt láthatjuk, hol is van a Palmer állomás Dél-Amerikához képest:

Hűsítő kép az Antarktiszról - nézd csak, hány fok van most éppen a Mawson kutatóállomáson? Hát igen, sok-sok sok mínusz... A Mawson az egyik ausztrál állomás, 1954 óta működik és nemcsak nyáron, hanem egész évben folyamatosan.  

Több ausztrál, új-zélandi és amerikai állomáson is van webkamera, mindegyikre jellemző, hogy nem videószerűek, tehát szórakoztató nézegetést nem ígérnek, de azért néha nagyon érdekes odapillantani és látni azt a környezetet, azokat a fényeket ott a földgolyó legeslegalján - és azok a fények nem mindig ilyen ragyogóak, mint most, vannak hosszú sötét időszakok is, amikor csak az épületek kivilágított ablakai mutatják, hogy ott emberek laknak. De néha csak homályos kontúrokból lehet követekeztetni, mi is van a képen, olyankor vagy sűrű a köd, vagy éppen szélvihar hordja a havat. Hogy embert látunk, arra ne számítsunk, nem amolyan sétálgatásra való környék az, még akkor sem, ha nem mínusz huszonkét fok van odakint.

A lapon baloldalt találjuk a többi ausztráliai érdekeltségű kutatóállomáson felszerelt webkamera linkjét is. Az Antarktisznak nincs saját időszámítása, hiszen rajta az összes idősáv áthalad, így minden állomás a saját anyaországának időzónáját használja. Nekem ugyan kicsit érthetetlen, hogy ha a 3-4 ausztrál kamerát végigkattintgatom, nem mutatnak azonos, vagy legalábbis az ausztráliai idősávoknak megfelelő óra-percet, de ez talán abból is adódhat, hogy a kamerák viszonylag ritkán és nem egyszerre frissülnek, illetve némelyik kamera állóképe ottragad. Így eshet meg például, hogy egyik kamerán éjszakai a látvány, a másikon meg nappali.

Egy óra múlva pedig már ilyen látvány fogadott:

Hogy el tudjuk képzelni, merre is van:

Aki többet is szeretne tudni az antarktiszi kutatóállomásokról, a Wikipédián talál magyar nyelvű összefoglalót.