- Most akkor már nem is fogsz írni?
- Ha én azt tudnám! Nem terveztem előre ilyen hosszú szünetet, de így alakult, aztán ahogy telik az idő, egyre nehezebb visszaállni.
- Esetleg az is felmerült, hogy végleg abbahagyod?
- Ez már annyiszor felmerült az évek folyamán, de mindig elhessegettem a gondolatot - hogy miért, pontosan nem is tudnám megmondani. Régebben úgy gondoltam, nekem magamnak hiányozna, ezért aztán újra és újra folytattam. Ma már egyáltalán nem hiszem, hogy hiányozna.
- Profilváltásra nem gondoltál?
- Ó, dehogynem, sokszor. Időnként voltak a "főblog" mellett tematikus blogjaim, egy a régi apróhirdetések anyagából, meg egy másik a webkamerákról, és hát valamikor nagyon-nagyon régen vezettem egy képes blogot is, de ez még tényleg a blog-őskorban volt.
- És most, a blog-újkorban? Teljes váltás?
- Csak második blogként. Évek óta gondolkozom azon, hogy kellene egy titkos blog: attól lenne titkos, hogy senkinek, de tényleg senkinek se szólnék róla. Éppen ez lenne a lényege, írnám, ami eszembe jut, aztán majd megtalál, aki megtalál. Vadonatúj publikum, olyan közönség, aki még nem ismer, semmit sem tud rólam, és csak abból alkot véleményt, amit ott leírok, na, ez nagyon fontos lenne.
- Ez még csak ötlet, vagy már folyamatban van a projekt?
- Csak ötlet, nem kezdtem még hozzá, és nem is biztos, hogy lesz belőle valami. Minek nekem még egy blog, mikor ezzel az eggyel se bírok?
- Tehát akkor mi várható a főblog háza táján? Megmozdul itt végre valami?
- Előbb-utóbb visszakapaszkodom, legalábbis igyekszem.
11 megjegyzés:
:) teljesen jó az interjú!
:))
Na ezt vártam már nagyon 🤗. Nem pont ilyen interjúsra számítottam, de ez nagyon tetszik. Kicsit vicces, de mindenre ad választ, komolyan is. Végre valami megmozdult, örültem, Ági.
Az az ötlet a titkosról👌. Bevallom rêégóta motoszkál bennem is egy ilyesmi. De hát apukámét is gondoznom, foltatnom illene, a közös se száguldó.
Csak ismételni tudom, amit írtál, hogy minek nekem még egy🤔
Kedves Á. és E., nekem már meg is van az eleje : név, "cím", "borító", a szerkesztés kezdete... Már majd 2 éve várja, hogy beindítsam...
..."közönség, aki még nem ismer, semmit sem tud rólam, és csak abból alkot véleményt, amit ott leírok..." Pont ezért... Meg azért is, hogy a 17-18 év alatt bizonyos képet alakítottam ki magamról bejegyzéseim alapján, ami ugyan igaz, de nincs benne minden, hiszen meg kell felelnem ennek a képnek... stb, stb... Az újban semminek se szabadna rám emlékeztetnie... Talán annak illúziója, hogy "megmérettessek" csak úgy, ismeretlenül, a szöveg által? Azért is csak illúzió, mert egy sereg témáról nem szólhatna, ami mégiscsak szervesen hozzám tartozik...
Vagyis, azt hiszem, míg a blogvilág fennmarad - és én magam is megleszek bizonyos használható szellemi állapotban - folytatni fogom! Túlságosan fontos a hozzátok fűző kapcsolat, no és persze maga az írás!
Hajrá a visszakapaszkodáshoz! Menni fog! A közö(n)(s)ég vár! 💚
Akkor a meder már kész van, csak víz kell bele. Hajrá!
A blogom marad, mert szükségem van rá. Régebben fordult meg többször bennem, hogy bezárom, de most nincs szándékomban.
Titkos blogom nekem is volt, vagyis nem szóltam senkinek, hogy lett egy új.
Nem fedezett fel senki:), és így hiányoztak az olvasók, a "beszélgetések". Egy darabig elvoltam egyedül, aztán abbahagytam.
A riportod jó, és várom a visszakapaszkodásod.
"- Előbb-utóbb visszakapaszkodom, legalábbis igyekszem. " Az utolsó mondatodhoz kapcsolódnék, bár maga a gondolat nem az íráshoz kapcsolódik szervesen. Figyel(get)em magam jó ideje, úgy hetvenen felül, hogyan romlik az életvitelem. Egyre kevesebbet mozgom, egyre kevésbé érzem magam energikusnak, sokszor már a munka gondolata is fáraszt. Erre egyetlen jó megoldás létezik. Mozgásban kell tartanunk magunkat mindenáron. Ha tetszik, ha nem, fel kell állni, el kell indulni. Ez az erő nekem a hét 4-5 napján úgy este 7-8 óra tájára jön meg. De akkor, mint aki rugóra működik, összekapom magam, és kigurulok a szokásos kis körömre a kerékpárommal, ami max. 3 kilométer. (Ez semmi, magam is belátom.) De legalább elmondhatom, hogy voltam friss levegőn, sétáltam is pár száz métert, és emberek között is voltam, mégha csak tisztes távolból is. Az írásra rávetítve ez úgy néz ki, hogy amikor egy icipici kedvet is érzel magadban az íráshoz, azonnal csípd meg a gondolat végét, és ülj le bepötyögni a készülékedbe. Mindegy milyen témával, minket bármivel meg tudsz örvendeztetni. Engem mindenképpen:))) (Ja, és a maradék 2-3 napon, amikor családi igény vagy külső kényszerítő erők szerint kell élnem, akkor simán megy minden.)
Ó, ha tudnád, hány piszkozat várja, hogy ne csak emlékeztető pár szó maradjon, hanem ki is fejtsem, amit hirtelen bepötyögtem, amikor "megcsíptem a gondolat végét" - aztán úgy maradt. Most megszámoltam: 27 darab, vannak olyanok is, amiket 2018-ban biggyesztettem oda.
Rózsa, látom, tökéletesen azonos okból vágyunk egy új, titkos blogra.
Mindenkinek köszönöm a biztatást! ❤️
Megjegyzés küldése