Ellentmondásos hírek keringenek az előttünk álló télről. Bizonyos meteorológusok arra figyelmeztetnek bennünket, hogy kemény tél lesz, bár arról nem szólnak, hogy ez most komoly számításokkal megalapozott előrejelzés, vagy csak jóslat annak alapján, hogy egymás után ennyi enyhe tél már nem valószínű, most már jönnie kell egy komolyabbnak. Aztán más szakértő körök pedig azt hirdetik, hogy ismét hasonlóan semmilyen tél lesz, mint amilyent az utóbbi időben már megszoktunk. Az, hogy Uszty-Kutban pillanatnyilag -34 fok van, számunkra semmit se jelent, mi nem a sarkkör környékén vagyunk, ott náluk jogos a zimankó, nálunk nem.
Na, most akkor milyen tél lesz? Az ember csak kapkodja a fejét és nem tudja, mihez tartsa magát. Kell majd a nagykabátom? Amit télikabátnak hívok ugyan, de vatelin sincs benne, ehhez képest viszont elég nehéz, már attól elfáradok mindig, ahogy leveszem a fogasról, utálom. Kell majd felvennem sapkát? Az utóbbi tizenvalahány év alatt eleinte még évente megpróbáltam alkotni magamnak valami fejrevalót, kötöttem, fejtettem, főleg fejtettem, mert nagy lett, kicsi lett, ronda lett, ebben a sorrendben alakult a mű. Végül sose lett belőlük semmi, maradt a huszonvalahány éve polárból varrt sapkám, amit valamikor 2000 táján budatétényi átmeneti tartózkodásunk alatt készítettem. De mivel azt csak igazi hidegben lehet hordani, nem volt rajtam legalább három éve. Úgyhogy ha szabad kérnem, legyen enyhe tél!
