Nem ismerek magamra. Május óta áll félig beüzemelve az új mobilom, amit azért vettem, mert ez a mostani rettentően lassan indul be, félek, hogy egyszercsak úgy dönt, neki elég volt, és akkor kapkodhatok. Márpedig kapkodva sose veszek komoly cuccot, azt nálam mindig hosszas keresgélés, műszaki adatok hasonlítgatása, vélemények, tapasztalatok bogarászása előzi meg. Így aztán néha az is előfordul, hogy mire végül döntök és megvenném a kiválasztott kütyüt, az addigra "kifutó cikknek" minősül és már nincs is a piacon, vagy legalábbis nagyon nehezen érhető el.
De ez esetben nem így volt, meggondoltam, hosszan válogattam, döntöttem, megrendeltem, megvettem. Kibontottam a dobozát, megnéztem, tetszett. Ez májusban történt, akkor eddig jutottunk egymással, én és az új telefonom. Telt az idő, többször is eszembe jutott, hogy tán beüzemelhetném. Valamikor júliusban aztán megnyitottam, beállítgattam rajta, amit kell, de akkoriban annyifelé mászkáltam, és egyáltalán nem szórakozásból, hogy úgy véltem, nem akarok most egy teljesen új, idegen készüléket így hirtelen megszokni, útközben előkapkodni, keresni az újfajta felületen, ez ráér majd békésebb körülmények között. Tehát a sim-kártyát nem tettem át, ami megkoronázta volna a beüzemelést. Így aztán ennyiben maradtunk, én és az új telefonom. Ő visszament a dobozába, én pedig továbbra is használtam azt a megszokott régit.
Nemrég úgy gondoltam, most már tényleg itt az idő, elkezdeném használni. És akkor kiderült, hogy az én régi, 8-9 éves sim-kártyám más méretű. Ebben a masinában már a kisebb kártyához való fiók van, az enyémet nem lehet beletenni. Így jártunk, én és az új telefonom. Természetesen van megoldás, el kell baktatnom a nagyméltóságú Szolgáltatóhoz, és ott majd a kártyát kicserélik nekem picikére, hogy használhassam végre az új masinát, ami mostanra, gondolom, a kereskedelmi forgalomban már kifutott modell. A gyártó valószínűleg azóta már legalább négy-öt még újabb, még sokkal tökéletesebb okostelefont bocsátott a piacra - ami engem nem zavar, mert úgy 8-10 évenként veszek újat, sőt.
De tulajdonképpen csak azt akartam mondani, hogy tényleg nem ismerek magamra. Azelőtt elő nem fordulhatott, hogy egy új műszaki cikket a dobozában aszaljak hónapokig. Hogy az első, legfeljebb a második napon töviről-hegyire ki ne tapasztaljam, mit tud, mit hogyan lehet rajta beállítani, mit hogyan lehet rajta megváltoztatni, és egyáltalán mindent kipróbáljak vele, amit csak tudok (esetleg szét is szedjem...). Most meg csak halogattam az ismerkedést hónapokig. Öregszem, vagy mi... már a kütyük iránti vonzalmam se a régi.