„Mindent a népért, mindent a néppel együtt, semmit a népről a nép feje felett. Ez a demokrácia, korunk szellemének uralkodó tendenciája.”

(a ma 121 éve elhunyt Kossuth Lajos szavai) 

Szerintem nálunk az elmúlt huszonöt év alatt nem az internet, hanem a politika távolította és távolítja el ma is az embereket egymástól.

Egyes - hogy is fejezzem ki a legpontosabban - nem baloldali érzelmű emberek számára bizonyos tévécsatorna az ördögtől valónak tűnik fel. Egészen furcsán néznek rám, ha azt merészelem felemlíteni, hogy milyen jó és tartalmas az az egy bizonyos műsor, amit abból a tévéből nézni szoktam. Hazahúzó, ez a műsor címe, és amikor arról mesélek, hogy mennyire tartalmas, milyen sok érdekességet lehet megtudni belőle tájegységekről, városokról, műemlékekről, népszokásokról, különleges foglalkozásokról, programokról, sőt ha azt is elmondom, hogy templomokról is, akkor hitetlenkednek. "Tényleg, templomokról?" - mintha legalábbis a baloldalinak ismert tévécsatornáról elképzelhetetlen lenne, hogy valláshoz kapcsolódó objektumokat is bemutat. Hogy a műsor főcímében Szent Erzsébetet ábrázoló  logó is van, mivel mellesleg az Erzsébet-programot  népszerűsítik benne, ezt egyszerűen nem akarják elhinni. Miért nem lehet elképzelni, hogy ami érték, az a  nem  kormánypárti tévé számára is érték?

Ezentúl viszont nem fogok senkit megdöbbenteni azzal a hírrel, hogy nézem, mert a Hazahúzó az új évben eltűnt arról a bizonyos tévécsatornáról, sajnos.  Nagy kár érte,  de úgy látom, egy másik tévé honlapján még megnézheti az egyes műsorok videóit, akit érdekel, mert mindenképpen érdemes, jobb- és baloldali érzelműeknek, konzervatívoknak és liberálisoknak egyaránt.

Twitterbe valók egy szuszra

Állhat több mondatból egy twitter poszt? Biztos állhat, végül is nem haiku ez.

Állítólag télen az ember testtömege növekszik. Jelentem, az én testtömegem képes növekedni nyáron is - ha hagyom.

Olyan szívesen odaszólnék némely vezető politikusunknak, hogy édes fiam, hallod te egyáltalán, mit beszélsz???

Miért akarok én másik blogot is indítani, mikor még eggyel se bírok? Terápiás célú terhelés, na persze.

Téli hidegben a modern, égszínkék buszokon szeretem a motor melletti hátsó ülést, igazi búboskemence-fíling.

Hát kérem, van az a pont, amikor szerintem ideje lenne polgári engedetlenséget hirdetni (ha ugyan lenne rá remény kicsiny hazánkban, hogy polgáraink valamiben hajlandók összefogni, pláne engedetlenségben, de hátha mégis). Mert ma megint olvastam egy sztorit a dohányboltba be nem engedett három éves gyerekről, akit a nagymamája kénytelen volt a vadidegen bloggerina gondjaira bízni, míg ő megvette a cigijét. És persze az ajtót se lehetett nyitva hagyni, hogy a mami kilásson, a gyerek meg belásson, mert ugye azt sem szabad. 

Na tudod, mikor hagynám kint a gyerekemet/unokámat az utcán egy eltúlzott/elbarmolt rendelet miatt? És tudod, mikor állnék egész nap, mint eladó, egy körömpiszoknyi, levegőtlen boltban csukott ajtó és beragasztott kirakat mögött, mint egy magánzárkás befalazott elítélt? Ezeket simán figyelmen kívül kéne hagyni, aztán ha ráverik valakire a milliós bírságot, akkor persze nem kell kifizetni, de mindezeknek csak akkor van értelme, ha minden érintett ugyanígy cselekszik. És ha majd sok-sok ilyen ügy húzódik már a megfelelő hatóságok előtt, akkor előbb-utóbb tán csak észbekap valaki, hogy nem jó ez így. Vagy ki tudja, észbekap-e, de még mindig lehetne reménykedni.

Lehetséges, hogy vasárnap tényleg havazni fog? Ámbár kissé ellentmond saját magának az országos időjóshivatal, mert a képes előrejelzésben havazást ígér, a szövegesben pedig azt írja, hogy vasárnapra megszűnik a csapadék. Addig viszont még nyár is lesz és ez nem is lehetetlen. Lassan kezdünk hozzászokni, hogy az évszakok nem három hónapig tartanak, hanem van pár nap tél, aztán hirtelen pár nap nyár és ez így ismétlődik sokszor egymás után, hát csoda-e, hogy azt se tudjuk, hol vagyunk?
Meg még az is eszembe jutott ma, hogy vajon van nálunk egy olyan jól szervezett apparátus, amely költséget, időt és fáradságot nem kímélve, munkaköri kötelességének eleget téve éjjel-nappal azon dolgozik, hogy hol erről, hol arról a politikusról kiderítsen valamit? Kell lennie ilyen testületnek, munkacsoportnak, mert nem lehet véletlen, hogy valami mindig, szinte naponta kiderül. A hír hallatán én azt gondolom, az a valami egy aktuális esemény, most történt, tegnap, tegnapelőtt, esetleg a múlt héten. Aztán úgy mellesleg odaírják, hogy kétezernyolc, vagy hogy ezerkilencszázhatvannégy, én meg csak nézek, hogy mi van? Ez honnan jött elő épp most? Szóval muszáj, hogy valakik valahol csak azzal foglalkozzanak, hogy kikurkásszanak valamit valakiről, mindegy honnan, de eredményesen. És nekem tényleg teljesen mindegy, melyik oldal embere a kurkászó és melyik oldalon áll az áldozat, én csak úgy simán undorodom. (Meg azt is gondolom ilyenkor, hogy mi lenne, ha a szemfüles kurkászók mondjuk, valami értelmeset dolgoznának ehelyett, csak úgy normálisan, he?)

Szerintem, ha valaki kimondja ezt a szót: sajnálom, azt enyhén szólva is túlzás bocsánatkérésnek nevezni. Mert lehet, hogy az angol eredetije, az I'm sorry (ugyanis gyanítom, hogy ebből terjedt el nálunk is bizonyos körökben) angol nyelvterületen megfelel bocsánatkérésnek, de a magyar sajnálom magyar nyelvterületen nem.
Ráadásul számomra ez a mai sajnálom erősen hajaz egy három évvel ezelőtt kiejtett bocsánat-ra. Nem véletlenül, azt hiszem.
Ez politizálás volt, igen.