Milton hurrikán

A kontinentális USA legdélibb pontját jelző hatalmas bója körül hiába csapnak át az egyre vadabb hullámok, némelyek még akkor is meg akarják mutatni a világnak... a nem tudni, mit. Időről időre elborítja őket a víz, és csak a mellvédnek köszönhető, hogy nem sodor be a tengerbe senkit. Ja, és a legtöbben még ilyenkor is szelfiznek, videóznak. Bolond ez a világ.

(Nem a kamera homályos, hanem csupa sós víz a való világ.)

Ha már nálunk nem akar igazán tavasz lenni, a nyár pedig végképp messze van, legalább lássunk most a sok északi webkamera után egy kellemes éghajlatú helyet (persze csak akkor kellemes, amikor nem közeledik egy hurrikán). Ez pedig Florida alsó csücskében Key West, annak is a legdélebbre eső pontja, sőt, az Egyesült Államok kontinentális részének legdélibb pontja.

A pontot egy érdekes tárgy jelzi, egy fura alakú hatalmas bója, rajta minden tudnivalóval: hogy Kuba ide 90 mérföld, meg hogy ez a kontinentális USA legdélibb pontja, és végül hogy Key West a napnyugta otthona. Legfelül pedig egy különös embléma: Kagyló Köztársaság - ez számomra újdonság volt, sose hallottam róla, tehát utánanéztem és ezt találtam:

 

"Kagyló Köztársaság (Conch Republic): A floridai Key West városa hozta létre tiltakozásul, amikor az amerikai rendőrség a szigetekről a szárazföldre vezető utakon határátkeléshez hasonló ellenőrzést vezetett be. A mai napig tovább él mint turisztikai érdekesség illetve harmincéves története során többször valódi állam látszatát játszották az amerikai hatóságokkal (egy amerikai hadgyakorlat alkalmával a tűzoltóhajókból álló “flotta” felvonult védekezni, az amerikaiak pedig “megadták magukat”, vagy 2006-ban elfoglalták a Hétmérföldes Híd egy elhagyott darabját, amit aztán az amerikaiak visszaköveteltek Florida javára." (forrás: sudikas.wordpress.com)

A tavaly szeptemberi Irma hurrikán közeledtére a nevezetes hely látogatottsága nem sokat csökkent, magam is láttam akkoriban, amint a már igen erős szélben is sokan nézelődtek, fotóztak, szelfiztek, pózoltak a nagy bója körül, mintha nem akarnák elhinni, hogy azok a hatalmas hullámok bármelyik pillanatban átcsaphatnak rájuk is.

Persze amikor aztán a hurrikán teljes erejével odaért, akkor már nem lehetett ott megmaradni, és jó néhány napig a kamera sem működött.

A hurrikán ennyire rongálta meg a bóját

Ma kora délután a ragyogó napsütésben így zajlott az élet a nevezetes ponton (tudod, teljes képernyősre nagyítani, úgy az igazi):

A térképen jól látszik, hogy valójában a Southernmost Point-nál van még délebbre is partvidéke a szigetnek, de mivel ott haditengerészeti bázis van és nem látogatható, ezért  jelölték ki 1983-ban a kontinentális USA legdélibb pontjának ezt a fent említett helyet.

Évekkel ezelőtt már kétszer is írtam a floridai Key West Duval Street-i webkameráiról, de azóta szinte egyszer sem nézegettem őket, pedig van belőlük kültéri utcai és beltéri is. Magában a Sloppy Joe bárban forog például folyamatosan körbe egy kamera és mutatja a szórakozóhely életét éjjel-nappal: a nyitvatartási időben a szórakozást, amikor pedig zárva van - hajnali 4-től reggel 9-ig -, akkor a takarító személyzet tevékenységét.

Ma reggel például ilyen képet mutatott a bár, a székeket, asztalokat rendezték, a bárpult mögött rakodtak, egy férfi pedig nagy flakonnal a kezében járt végig és minden egyes széket, asztalt, pultot lefújt valami tisztítószerrel, majd pedig letörölgette a bútorokat. 

Aztán reggel 9 előtt pár perccel jött egy fiatal nő, rakosgatott ezt-azt, pontban 9-kor pedig kitárta az összes ajtót és jöhettek az első vendégek. 

Most, amikor nálunk este van, ott pedig a délután közepén járnak, ül a sok vendég az asztaloknál és a bárpultoknál, pörögnek a mennyezeti ventilátorok, a színpadon pedig egy nő, kezében gitárral, énekel. 

Külön pozitívum, hogy az összes kamerának, az utcaiaknak és a beltérinek is van hangja, tehát az utcai forgalom zaját, a járókelők beszédét, a bárban a színpadi műsort, mindent hallhatunk is. Ma kora reggel, az ottani 7 óra tájban, amikor az utca még teljesen néptelen volt, percekig még egy autó se gördült be a képbe és csak nagy ritkán haladt el egy-egy korai futó vagy biciklis, egy kakas (!) sétálgatott a kamera látóterében és lelkesen kukorékolt néhányszor, aztán átment az úton, befordult a sarkon és kukorékolva eltűnt. :) Hogy honnan keveredett oda, elképzelni sem tudom, mert a környezet egyáltalán nem vidékies, de úgy látszik, valahol a közelben egy melléképületben mégis csak nevel valaki (esetleg egy panzió, fogadó) baromfit.

Ilyeneket lehet látni és hallani, szóval, akit érdekel, itt vannak a címek: EZ a belső kamera, EZ pedig az utcai, ITT pedig szemből látható a bár utcai frontja és a forgalom. Jó szórakozást! :)

Hiába, nekem már örökre a csodával egyenlő marad, ha a neten saját szememmel láthatom, amint  Key Westen ráérősen sétálgatnak a nyaraló népek, fordul be a sarkon a városnéző busz, megáll a zebra előtt az autó, gurulnak a turisták szállítására szakosodott triciklik vagy micsodák, és ezeknek hallom a hangját is (mert persze hangja is van a kamerának), ahogy csenget a tandem a zebra előtt, telefonál a férfi a járdán, beszélgetve bandukol a család, és így tovább. De az egészben az a legnagyobb csoda, hogy mindez most, éppen most történik Floridában, én pedig itt, a világ másik oldalán látom és hallom.

Az meg, hogy az emberek kivétel nélkül mindannyian a leglengébb nyári öltözékben flangálnak, hát az már a sárga irígység kategória. :))

(A kamerához a képre kattintva juthatsz. Adobe Flash Player szükséges, de letölthető az oldalról.)

Jogos a szemrehányás, igen, régen jártam erre. Azzal voltam elfoglalva, hogy túléljem az ünnepeket, de végre elmúlt ez is. Az idén elég nehezen viseltem, mint ahogy az egész őszt és korai kemény télkezdetet is nehezen bírtam, és hol van még a vége? Persze tudom, január, február, itt a nyár, ámbár egyelőre nem így néz ki a dolog. Vigasztalásul pár napja ismét elkezdtem webkamerákat nézegetni, mint azelőtt - aki régóta olvas, tudja, mekkora webkamera-fan voltam valamikor, de már jó ideje teljesen leszoktam róla, nem is tudom, miért. Szóval, újabban felfedeztem Key West és New Orleans néhány kameráját. Key West-ben a Sloppy Joe bár (Hemingway törzshelye) előtti utcaszakaszt lehet nézegetni, vagy belekukkanthatunk az éppen futó műsorba - ráadásul ezeknek a kameráknak hangjuk is van, ami ritkaság. Majd pedig úgy adódott, hogy New Orleansban is egy étterem, a Stanley belső kameráját találtam meg, oda is érdemes benézni, sőt a helyiségből kifelé is irányul egy kamera, azon pedig a Jackson Square nyüzsgése követhető. Hát ez van, mindössze ennyi érdekességgel tudok szolgálni, tán mert pillanatnyilag körülöttem sincs ennél több. Az pedig tényleg őrület, hogy mintha csak tegnap lett volna, amikor nagy csinnadrattával beléptünk az új évezredbe, most meg már rá kell ébrednünk, hogy hipp-hopp, eltelt az új évezred első évtizede is.